Túró Rudi, kávé

fentről: a várostól kb. 30 km-re a Vassfjellet


kicsit messzebb a síugró pálya


a "csúcsrúd" :)


20 cm a kerítés tetejéből, hó van elég


jobb, mint a lakat


mint az látszik is, már az első edzések is igen hatékonyak

A fenti cimborák társaságában "papírra vetem" az arra érdemeseket. Mostanában kicsit el lett hanyagolva ez a blog, talán nem is történt annyi esemény számba menő dolog, amit kényszeresen meg kellett volna osztanom, 1-2 talán mégis (vagy ha mégsem, majd úgy lesznek előadva).

Először is nemrég keltem fel, 12 órát aludtam egy huzamban, bemelegítőben. A hét némileg kifárasztott, hogy miért, azt csak később árulom el, hogy fenntartsam az olvasói érdeklődést. Micsoda izgalmak mi? Én megmondtam.


Lian Hágó -Déli oldal

"""Kerek egy hete szombaton a Lian Hágó (291 m !) meghódítására indultam. Szigorúan alpesi stílusban, semmi táborlánc, semmi magashegyi teherhordók vagy jakok. Mindent, ami a boldogulásomhoz kellett magam cipeltem, egy iskolatáskában (!!). A rizikót tovább emelve az oxigén használatát is elvetettem, SŐT, társ nélkül indultam útnak, szólóban (!!!).

1. szakasz: ház-villamos

Az út rögtön egy hatalmas kaptatóval kezdődött, felfelé, egészen a villamosmegállóig. A szintidő 5 perc, a hátszélnek hála nekem 3 azaz három (!) perc alatt sikerült. A megállóban rögtön le is ültem, nem lehet ezt bírni. A villamosra meredek lépcsőn szálltam fel, ezt teljesítve szintén a legközelebbi ülőhely volt a cél, ahol 15 percig embert próbáló körülmények között ültem egy helyben.

2. szakasz: villamos-csúcs

A megpróbáltatásokat kiheverve leszálltam a villamosról. Rögtön szemem elé is tárult a HEGY, tetején friss hóra és viharos szélre utaló hózászló, oldalán friss lavinanyomok. Elindultam. A játszadozó kiskutyák, szánkózó gyerekek, és hógolyózó, rohangáló fiatalok mellett elhaladva, csak a célra koncentráltam, és 20 azaz húsz (!!) perces küzdelem árán a hegy 291 m(!!!)-es csúcsán álltam. Egész Norvégia a talpam alatt, felettem cikáz egy BBC, egy CNN és egy MTI helikopter.

3. szakasz: csúcs-villamos-ház

Ezt le sem írom, olyan izgalmas volt. """

Szóval. A múlt héten, tele hassal ebéd után, kivillamosoztam a Lian tóhoz, hogy szemügyre vegyem a felette lévő kilátót (291 m) egy 15-20 perces délutáni séta kereteiben. De kiszinezve sokkal izgibb volt, mint ez az egy mondat :)

A sztoriból is lejön, hogy a mindennapok baromira nem úgy telnek, ahogy én azt kigondoltam 1-2 hónapja (heti 4-5 mászás, többszöri sífutás). A lécek a falnak támasztva, a múszócucc szögre akasztva porosodik, boka-urat meg türelmesen fáslizom. Pít javaslatára viszont elkezdtünk edzeni járni, a tuti jó kis edzőterem, havi 300 nok-ért (kb. 9000 Ft) szinte ajándék. Viszont a november óta alvó izommaradványaim nem kicsit lepődtek meg, az izomlázra pedig az egy helyben fekvés tűnik e legkényelmesebb gyógymódnak.

A Nap látogatásai is érezhetően hosszabbodnak, már nem csak be-bekacsint pár percre. Sőt, tegnap volt az első nap, hogy világosban mentem reggel, és világosban is jöttem haza; ilyen az ősz eleje óta nem volt.


Új zenei blokk

A bejegyzések végére mostantól egy nagy norvég slágert biggyesztek. Hogy meghallgathassátok, amit mi is napi 2-3-4x hallgatunk meg a biztos berögződés érdekében.

Fogadjátok sok szeretettel a Dunkeyboy zenekar új számát. Igazi zeneipari melléktermék. Felhívnám a figyelmet az énekes hangjára, (lelövöm a poént: férfi) és a 2:00 és 2:11 között lévő dob-és gitár szólóra.

Uke 03-04

5 hónap egy pillanat

Akkor szépen sorban időrendben, ahogy illik.

Így lett sícuccom

Mondjuk ez nem egy nagy sztori, kaptam, ennyi :) Minden norvégnak van legalább egy léce, amit elvileg folyamatosan használ, plusz 1-2, ami "ú most akciós" és meg kell venni. Így van ezzel a kedves főnököm is, ill. az apukája, aki kb. velem egy magas, a cipő méretünk is egyezik, neki pedig ez a szett már nem kell, így megkaptam használatra (léc, kötéssel és bakival + botok). Bár a viaszokat nekem kellett állnom, így annyira már nem is érte meg :)

Aurora borealis -az északi fény

Úgy két hete este ezt az SMS-t kaptam: "Nézz az égre, északi fény van". Fényképező, sapka, papucs, nyomás ki. Először csak egy halvány kékes-zöld csík volt az égen, ami a város fényeivel keveredve még nem volt egy katarzis, de aztán lassan elkezdett mozogni, S-szerű alakzatokat felvenni, hol erősödni, hol halványodni. Pár percig néztem, megpróbáltam 1-2 képet csinálni róla (nem sikerült) aztán le is fagytam, meg rá is jöttem, hogy a nappali ablaka is a fények felé néz, így bentről moziztam tovább.

A bok...

...ám közben sokat javult a múlt héten. A lila-kék-vörös színek fakultak, az alakja viszont továbbra is egy tojást nyelt kígyóé sajnos, de idővel csak összemegy. 'Mindenki a maga orvosa' alapon spéci kenőccsel, fáslival, és villamos bérlettel gyógyítom, azaz a bicikli most pihen -azt hiszem a doki is ezt javasolta volna.


Tehát tömegközlekedek, ami itt így megy

Ha béna vagy vehetsz jegyet 30 NOK-ért, így a legdrágább, a bérlet praktikusabb. A rendszer nagyon utasbarát és rugalmas, így a bérletből is van több féle; nyithatsz egy számlát, amire annyi pénzt teszel, amennyit akarsz, így egy út 22.5 NOK, a számla nem évül el, így addig utazol, amíg van pénz a kontódon. Vagy vehetsz heti/havi korlátlan bérletet, (a heti 190NOK) ami meg akkor jó, ha rövid idő alatt sokat mész, így minél többet, annál kevesebbre jön ki egy út. Maguk a járművek egyáltalán nem hiper-szeperek, talán nem is ez a lényeg...
Hanem ez: babakocsi? nem probléma. 2-3? az sem. Külön hely van erre a célra fenntartva, ahova remekül bepasszolnak a kocsik, leszíjazhatod, és a kocsihoz legközelebb eső ülőhelyről már pattan is fel az ott lévő, hogy átadja a kismamának, kispapának, vagy magának egy másik kisgyereknek. Igen, a gyereknek. Mert ugye, miért ne adná át? Pontosan az a gyerek tartja majd el a norvég társadalmat 20-25 év múlva, így kijár neki is a tisztelet. (Bár ez a téma engem még nem érint, nem rég akadtam rá egy ellenpéldáról szóló cikkre.)
Sokkal inkább meglepett az, amikor a villamosra biciklivel szállt fel az utánam jövő... mert természetesen ezzel sincs semmi probléma; felteszi, leköti és leül olvasni. Ugyan ez a helyzet a szánkózó óvodással, vagy a síelni indulókkal; sem a szánkó, sem a lécek miatt nem fenekel el az ellenőr (ami nincs is).

Svartlamoen

Azaz egy "város a városban" a központtól 5 percre. A név egy városrészre utal, aminek a lakói egy különálló közösséget alkotnak. Különc szokásokkal, saját óvodát működtetnek, saját kocsmájuk van. Az itt lévő lakások annyiért vehetők ki, mint egy külvárosi szoba, természetesen nem akárkinek, csak annak, aki beleillik a közösségbe. Itt van az ingyen bolt is, ahova azt viszel be, amire már nincs szükséged, és azt hozol el, ami neked nincs, de kell. Pénzcsere nélkül mindez, a közösség erősen fogyasztói-és túl jóléti társadalom -ellenes. Néhány évente saját fesztivált csinálnak Eat the Rich Festival néven (edd meg a gazdagokat). Gondolom kitaláljátok, hogy ez is díjtalan. Na de hogy jön ez ide? Egy munkatársam, kódnevén 'A szipogós lány' mesélt Pítnek meg nekem erről a helyről, mondván, hogy el kéne mennünk egyszer, az emberek nyitottak, barátságosak, és a Ramp-ben -a "saját" kocsmájukban- még a sör is olcsóbb.
Hirtelen felidulásból szombaton célba is vettük az objektumot. Ami elsőre feltűnt, hogy az ajtó előtt nem áll biztonsági, szívesen vagy látva, és bent is barátibb volt a közeg, kevésbé sznobos, mint máshol. De persze tele volt, és a baráti közegre hirtelen rá is cáfolt egy kisebb kakaskodás, de a háton-széktörés szerencsére elmaradt. A helyet 1-2 óra múlva elhagyva a belváros felé vettük az irányt, de csak egy, a járdán rakott tűz mellett álló srácig jutottunk. Meg is álltunk persze, a -14 fokban. Addig beszélgettünk, míg egy ajtóra mutatva be nem hívott minket. És azt hiszem akkor cseppentünk bele ittlétünk eddigi legnagyobb bulijába :) Mint egy házibuli, csak nem egy házban, hanem egy "pub"ban. Teljesen proli, semmi csicsa, egyszerű rendes emberek, érdeklődőek, hogy kik vagyunk-mit csinálunk, a pult alól árulják bolti áron a sört, és örülnek, hogy ott vagy. Nyitva tartás nincs, alkalmanként nyitják ki, rendszer nélkül. És olyankor is csak egy szűk kör tud róla, (a rendőrség valószínűleg nem része ennek a körnek) meg aki véletlen belecseppen, mit mi :) Így hát maradtunk, csocsóztunk reggelig, számtalanszor elpicsáztuk a norvégokat és végre nem zavartak el 2-kor. És egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a norvégokhoz... ami Norvégiában csak előny lehet.

Valami azért minden norvég buliból hiányzik...