jobbról: Pít, Ancsa, Endre, Gabi, jómagam
az ülésre mindig teszek egy szatyrot, így nem lesz havas
...
tükörsima kövek a folyóparton
hordalékfa
víz-marta gránit formakincse 2.
víz-marta gránit formakincse 1.
voltak dolgok, amiket nem értettem...
köztestáv
a kötéltől balra vezet az első itteni utam
a zuhanyzó (aminek amúgy iható a vize)
hinta palinta
egy sunyin visszahajló falszakasz
jelentkezzen, aki látja a kígyó fejét
nekem tetszik :)
És már vissza is tértem, sajnos az elmúlt pár hétben is a blogolás húzta a rövidebbet a "mire nem jut időm"- versenyben. A poszt most főleg a mászóknak kedvez majd.
Tehát Oppdal (weboldal itt, angolul is)
A város kb. 120 km-re van Trondheim-től, megközelítés leginkább autóval bő 1.5 óra alatt. Tekintve, hogy a legközelebbi mászóhely a munka helyemtől 15 percre van biciklivel, ez meglehetősen messzinek számít -rá kellett jönnöm, hogy a mászás itt nem kizárólag hétvégi sport. A mászást egy helyi mászó banda, a HIST szervezte, amolyan egyetemi torna klub, vagy valami olyasmi. A túrát egyébként eléggé vártam, ez volt az első norvég mászásom, és az aktív edzés eredményére is kíváncsi voltam.
A pénteki program a hely és a "klubársak" felfedezése volt... hogy is mondjam... más volt ez nagyon, mint amihez szoktam. A mászóhely maga lenyűgöző, fantasztikus, folyó melletti barnás gránitfal. A kőzet víz-alakította formakincseit pedig órákig lehetne bámulni. A társaság 20-30 főnyi fiatalból állt, fura nekem még mindig ez a mega-jóléti dolog, így ehhez (is) idomulva a mászó kultúra hagyott maga után némi kivetni valót -azzal összevetve legalábbis, amit tanultam, megszoktam otthon.
A tiszta, beleülés nélküli kimászást el kell felejteni, ez itt másról szólt. A nitt azért van, hogy beleülj, ha fél órát csüngsz a kötélben és aztán valahogy felráncigálnak, akkor is jár a "gratuláció" és a "sikerült, megmásztam". De persze a "mászó kultúra nélküli"-bélyeget korán sem kell az össz skandináv mászó társadalomra rányomni, pusztán arról van szerintem szó, hogy a sziklamászás maga itt egy tök snassz dolog, nem különleges, nincs benne semmi extra, a város körüli 50 km en belül van kb. annyi szikla van, mint otthon a Dunán-túlon; következésképp: amiből túlkínálat van, az kevésbé van értékelve.
A fő mászónap a szombat volt, nagy meglepetésemre a napon volt annyira meleg (szeptember közepe) hogy rövidgatya-póló kombóban lehetett nyomni, és sehol egy felhő sem volt, ami szintén ritka. Az 5-ösök stabilan mentek on sight-ban, és a 6-osokkal sem volt nagy baj, 1-2 beleülés néha kellett, a fel jellegének függvényében. Továbbra is a technikás, nem áthajló, kis peremes utak jöttek be... volna, de ilyet alig találtam sajnos. Így a karerősebb, áthajló falakra is rá kellett vennem magam, a nittelést elnézve (1 nitt/m kb.) ez annyira nem is volt nehéz. Este káposztás bárány comb főzés hatalmas (értsd: rettenetesen nagy, nem gondoltam, hogy létezik ekkora) üstben. Aztán pedig gondoltam kiteszem az irányjelzőt és szerzek 1-2 új cimborát, és elővettem a zsebemben lapuló pálinkát, és táskámban lévő forralt bornak valót is. :-)
A vasárnap az izomláz jegyében telt, a fő attrakció pedig a folyó feletti hídra szerelt kötél rendszerrel való házi bunji-jumping-olás volt. Ebből a buliból az mi autónk korábbi indulása miatt kimaradtam. De a kötél külső köpenyének felfeslése, és aztán a felfeslés helyének egy póló és szigetelő szalag általi befoltozása sem hozta meg jobban a kedvem.
Összegezve: jó buli volt, sok új dologgal találkoztam. Ezeknek egy része tetszett, a többi vagy nem, vagy azonosulni nem sikerült vele. Az viszont biztos, hogy ez a hétvége volt a belépő a norvég mászó életbe, több ismeretségre is sikerült szert tennem, pár elmentett tel.szám és mászó partner mindig jól jön.
Érdekes még megjegyezni, hogy a pólós-rövidnadrágos mászásunk után egy hónappal (október közepe-vége) Oppdal-ban megkezdődött a jég mászó szezon.
Pár szó a jelenről
A mászó-és kerékpár szezon vitathatatlanul véget ért. Erre bizonyíték a 15-20 cm hó a kertünkben. Úgy 2-3 hete esett le, és a tavalyi téllel ellentétben, meg is maradt, a múlt héten pedig -10 fok is volt este. A házunk előtti bicikli utat pedig birtokba is vette egy síelő 1-2 lecsúszás erejéig. Vilmost, hű paripámat, lemosva, beolajozva eltettem télre, a szezon mérlege 5-6 defekt és 1699 letekert km. Jövő héten pedig viaszolom a léceket és indulhat a túra sí szezon.
Tehát Oppdal (weboldal itt, angolul is)
A város kb. 120 km-re van Trondheim-től, megközelítés leginkább autóval bő 1.5 óra alatt. Tekintve, hogy a legközelebbi mászóhely a munka helyemtől 15 percre van biciklivel, ez meglehetősen messzinek számít -rá kellett jönnöm, hogy a mászás itt nem kizárólag hétvégi sport. A mászást egy helyi mászó banda, a HIST szervezte, amolyan egyetemi torna klub, vagy valami olyasmi. A túrát egyébként eléggé vártam, ez volt az első norvég mászásom, és az aktív edzés eredményére is kíváncsi voltam.
A pénteki program a hely és a "klubársak" felfedezése volt... hogy is mondjam... más volt ez nagyon, mint amihez szoktam. A mászóhely maga lenyűgöző, fantasztikus, folyó melletti barnás gránitfal. A kőzet víz-alakította formakincseit pedig órákig lehetne bámulni. A társaság 20-30 főnyi fiatalból állt, fura nekem még mindig ez a mega-jóléti dolog, így ehhez (is) idomulva a mászó kultúra hagyott maga után némi kivetni valót -azzal összevetve legalábbis, amit tanultam, megszoktam otthon.
A tiszta, beleülés nélküli kimászást el kell felejteni, ez itt másról szólt. A nitt azért van, hogy beleülj, ha fél órát csüngsz a kötélben és aztán valahogy felráncigálnak, akkor is jár a "gratuláció" és a "sikerült, megmásztam". De persze a "mászó kultúra nélküli"-bélyeget korán sem kell az össz skandináv mászó társadalomra rányomni, pusztán arról van szerintem szó, hogy a sziklamászás maga itt egy tök snassz dolog, nem különleges, nincs benne semmi extra, a város körüli 50 km en belül van kb. annyi szikla van, mint otthon a Dunán-túlon; következésképp: amiből túlkínálat van, az kevésbé van értékelve.
A fő mászónap a szombat volt, nagy meglepetésemre a napon volt annyira meleg (szeptember közepe) hogy rövidgatya-póló kombóban lehetett nyomni, és sehol egy felhő sem volt, ami szintén ritka. Az 5-ösök stabilan mentek on sight-ban, és a 6-osokkal sem volt nagy baj, 1-2 beleülés néha kellett, a fel jellegének függvényében. Továbbra is a technikás, nem áthajló, kis peremes utak jöttek be... volna, de ilyet alig találtam sajnos. Így a karerősebb, áthajló falakra is rá kellett vennem magam, a nittelést elnézve (1 nitt/m kb.) ez annyira nem is volt nehéz. Este káposztás bárány comb főzés hatalmas (értsd: rettenetesen nagy, nem gondoltam, hogy létezik ekkora) üstben. Aztán pedig gondoltam kiteszem az irányjelzőt és szerzek 1-2 új cimborát, és elővettem a zsebemben lapuló pálinkát, és táskámban lévő forralt bornak valót is. :-)
A vasárnap az izomláz jegyében telt, a fő attrakció pedig a folyó feletti hídra szerelt kötél rendszerrel való házi bunji-jumping-olás volt. Ebből a buliból az mi autónk korábbi indulása miatt kimaradtam. De a kötél külső köpenyének felfeslése, és aztán a felfeslés helyének egy póló és szigetelő szalag általi befoltozása sem hozta meg jobban a kedvem.
Összegezve: jó buli volt, sok új dologgal találkoztam. Ezeknek egy része tetszett, a többi vagy nem, vagy azonosulni nem sikerült vele. Az viszont biztos, hogy ez a hétvége volt a belépő a norvég mászó életbe, több ismeretségre is sikerült szert tennem, pár elmentett tel.szám és mászó partner mindig jól jön.
Érdekes még megjegyezni, hogy a pólós-rövidnadrágos mászásunk után egy hónappal (október közepe-vége) Oppdal-ban megkezdődött a jég mászó szezon.
Pár szó a jelenről
A mászó-és kerékpár szezon vitathatatlanul véget ért. Erre bizonyíték a 15-20 cm hó a kertünkben. Úgy 2-3 hete esett le, és a tavalyi téllel ellentétben, meg is maradt, a múlt héten pedig -10 fok is volt este. A házunk előtti bicikli utat pedig birtokba is vette egy síelő 1-2 lecsúszás erejéig. Vilmost, hű paripámat, lemosva, beolajozva eltettem télre, a szezon mérlege 5-6 defekt és 1699 letekert km. Jövő héten pedig viaszolom a léceket és indulhat a túra sí szezon.
ügyesen összerakott házi cuccal ugrálás -Oppdal
A fejemben most ez a menő, a helyi rádióknál sajnos nem :)
