2009. december 16., szerda

Az elfoglalt fürdőszoba

napfelkelte reggel 10-kor (készítette: Isztvan)


akkor kezdhetünk is asztalon táncolni


Ilyen ez az együtt lakás, valaki beelőzött a zuhanyzóban.... No de a holt idő kiválóan alkalmas egy kis pötyögésre.


A karácsonyi hajtást nem így képzeltem el, Píttel lihegés nélkül megcsináltunk mindent határidőre, 16:30-kor rendre le is raktuk a lantot. De ezek céges titkok, szóval pszt :)
16:30 utánra viszont új hobbyt találtunk: ez bizony a sakk. Kültéri elfoglaltság most szóba sem jöhet, az idő annyira fantasztikus, így inkább egymás elméjét tornáztatjuk, sör téttel. Jelenleg a sötét oldal vezet 6:3-ra, buktam is egy korsóval. Továbbá rákaptunk a füstölt lazacra is, ami most kb. 1200 ft/kg, így viszonylag gyakran szerepel az étlapon:) (nyersen vajas kenyérrel, kevés mustárral; enyhén sütve tésztával és salátával).

Julebord

Karácsonyi céges buli, elég nagy hagyománya van -állítólag. December 4.-én egy másik laborral karöltve vacsoráztunk ettünk, ittunk, mulattunk. Svédasztalos vacsora, mi szem-szájnak ingere. De főleg a szemnek, mert minden kedves magyarázás ellenére a fene tudta, hogy a 20. hal miben más az eddigiektől:) Így történhetett meg, hogy tányéromra került az a bizonyos surströmming is, amiről nemrég az index.hu is csinált egy kedves kis bemutató videót.

Az persze gyanús lehetett volna, hogy sorban haladva a megpakolt, félig már kifosztott asztal kínálatán, szinte csak egyetlen tál volt teljesen tele... de végül mégis bedőltem és gyanútlanul több kanállal is szedtem. A felismerés elég vicces volt; a hal egy fűszeres mártásban volt tálalva, ezért nem kapcsoltam elsőre, mit is eszek. Megkérdeztem a főnököt, kicsit vigyorgott, és elmesélte, hogy is van ez az erjesztés dolog... aztán összevigyorgott egy munka társunkkal, amolyan "nézd, szedett a büdös halból" fejjel, ekkor kapcsoltam csak, mibe kezdtem. Mártással egyébként teljesen rendben volt... függő azért nem lettem.
A lakomát az ital jegyek lefogyasztása, némi utóbuli és hosszas beszélgetés követte, érdekes dolog volt megismerni a munka társak többi oldalát.

Ú ez tényleg forog

A fenti képen lévő tévétorony tetejében egy két szintes étterem van, amely felső szintjének alapzata folyamatosan forog. Tök jó:) A napokban meg is látogattuk a helyet Mónival (minden kikerülésem első segítőjével) , egy barátnőjével Klaudiával, és egy Pít becenevű sráccal (aki azt hiszi, hogy jobban sakkozik nálam). A kilátás pazar volt még sötétben is, és ugye folyamatosan forogtunk (kb.1 óra/kör). És volt akkora mázlink is, hogy hétfő lévén választhattunk pizza menüt 100 NOKért, azaz korlátlan pizza és saláta fogyasztásban volt részünk. Ha kérsz mész és veszel, csak érdemes átgondolni, hogy merre indulsz, mert az épület közepe ahol a pult is van, nem forog, csak a széle, ahol ülsz. Így tippelni kell, épp merre járhat a bár :)

És már nagyon hideg van?

Hangzik el sokszor a kérdés, de erre egészen a mai reggelig nem lehetett egyértelműen igent mondani. Jó jó, izzadni sem izzadtunk, de nagyon még nem mentünk 0 fok alá. Így sajnos a csapadék mind eddig eső volt. Talán így történhetett, hogy MA REGGEL MEGFAGYOTT A BICIKLIM... Tegnap ráesett az eső, ami reggelre rondán megfagyott. Nem kicsit, nagyon. Úgy a fékpofák és a fékkarok, mint az első és hátsó váltók váltókarostól, de maga a lakat zárja is teljesen befagyott, így még a kulcsot sem tudtam beledugni. Ütögetés... semmi. Rugdosás... semmi. A forró víznek megadta magát, lelakatoltam, elindultam. Én naiv, mert naná, hogy maguk a bowdenek is be voltak jegesedve, így fokozat váltásra csak gondolni sem lehetett, a hátsó fék folyamatosan, az első szaggatva fékezett, ha akartam, hogy fékezzen, ha nem. Az csak hab volt a tortán, hogy természetesen a munkába tekerés közben a forró víz lassan hideg víz, majd újra jég lett, így a lelakatoláshoz is előbb fel kellett szaladni a laborba egy újabb adag forróvízért, kiolvasztani a lakatot... majd a nap végén ugyan ez a szisztéma újra. Sebaj, majd most éjszaka kiolvad :)

És most nyomás zuhanyozni.

2009. november 30., hétfő

Az előző részek tartalmából -vegyesblokk

reggel 10:24


sült csirke és forró tea, majd szólni kéne a tulajnak, hogy valami nem stimmel a szigeteléssel :)


a képen elrejtettünk egy nem norvég állampolgárt


mintha nem is -2 fok lenne


becsomagolva megy majd a fa alá


pontosan ezért harmadlagos, hogy fogsz-e valamit vagy nem


Haladjunk idő rendileg: Fjordos pecázás

A várostól kb. 10 km-re lógattuk be a csalijainkat Gábor cimborámmal. Az idő ködös, kellemesen (oké, kicsit már kellemetlenül) hűvös, pár napsugár erőlködik a felhőkön átjönni. Ilyen időben valósággal zabálnak a halak, ezt mindenki tudja... most sem történt másként, egymást váltva fogtuk ki a hatalmasabbnál hatalmasabb tengeri lazacokat ;) Gyakorlatilag szemben voltunk a fjord "kijáratával" láttunk is két kisebb, arra tévedt cetet (később kiderítem, mik is lehettek), de sajnos nem sikerült lefotózni őket.

Na jó, igazából halat végül nem sikerült fogni, de maga a csend, a látvány, az oda és visszaút sok új látnivalója miatt nagy kár lett volna kihagyni.

Kutyavásár Budán

Nem vitás, ez az volt. A fretex-et már ugye bemutattam, véletlen megint arra jártam, egy régi-új barátommal, akinek a neve egyelőre legyen titok. Ez a jó barát figyelt fel a cipős polcon árválkodó csodára, egy Nike SPD (spéci, hozzá való pedálhoz rögzíthető-oldható bringás cipő) cipőre. "Á biztos kicsi" -nem, tökéletes. "Á, biztos rossz rajta valami" -eddig még nem vettük észre. Csak hát az árát kérték meg nagyon... a kb. 25.000 Ft-os topánkát 99 NOK-ért (kb. 3000 Ft) kellett megvennem. VUHHHÚ :)

És elérkeztünk a felpezsdült jelenhez

Már biztosan mindenkinek fúrja az oldalát, ki lehet az eddig titokban tartott pajtás. Nem borzolom hát tovább az idegeket: bizony, nem mást, mint Pít barátomat köszönthetjük sok szeretettel. A labort bővítendő egy új munka társsal gyarapodtunk, így 27.-én már a 2 lépcsős welcome party első lépcsőjére küzdöttük fel magunkat Istvánnal, aranyos norvégsággal mondva Issztvannal. Ez oly annyira sikeres volt, hogy másnap rögtön meg is ismételtük, bevezettük magunkat a trondheim-i éjszakába, már már neki is láttunk arcon pörögni a Crash-ben, de akkor eljött a bűvös hajnali 2, ami Norvégiában minden buli végét jelenti.

2009. november 21., szombat

Vissza a természetbe

panoráma

Trondheim fentről

csak legyen már rólam is egy

a Baklidammen fentről

ma is lemegy

a Grakallen teteje az óriások golflabdáival

hogy ne tévedjen el a magam fajta

a Baklidammen partán, felette a cél(ocska)

ez bizony jég...

a Theisendammen partján


Hétvége, napsütés, hideg. Nem nagyon, rétegesen öltözve épp jó. Minden adott hát egy kisebb biciklis-gyalogos kiránduláshoz. Az úti cél egy kisebb dombocska, a Grakallen (552 m) volt 1-2 kisebb tavat útba ejtve. A város eleve nem nagy, én pedig, bár nem a legszélén, de egy külsőbb kertvárosi részben lakok, így nem kell órákat buszoznom, vonatoznom stb. hogy a természetben legyek. Így 25-30 perc (felfelé) tekerés után már a Thiesendammen tó partján fotózhattam.

Továbbhaladva nyugat felé a "szomszéd" tó, a Baklidammen percek alatt elérhető (kb. 15). Mind két tó duzzasztva van, a Baklidammen gátján át is tekertem. Vicces, hogy jobbra nézve víztükröt, balra pedig 30-35 m-es szakadékot látsz. A gátak már csak ilyenek :)

Kis bámészkodás után a ""csúcs"" felé vettem az irányt, szorgosan tekertem felfelé, de, amikor egy előttem futót hosszas üldözés után sem tudtam megelőzni, úgy gondoltam, hogy ez már mégis csak ciki, a bringát letettem és gyalog mentem tovább. Sűrű fenyőerdő, a levegőt harapni lehet, mint a Milka reklámban, az ösvény kicsit latyakos, 1 hete még 15-20 cm-es hó volt.

Másfél, két óra után értem fel... a kilátás leírhatatlan, talán a vártnál is szebb egy kicsit. A dombtetőn meteorológiai állomás és bazi nagy szél, ami el is vette a kedvem attól, hogy még órákig nézelődjek. Fotók hada, álszerény pózolás az önkioldónak és nyomás le. Egy lentebb lévő túristaház szélvédettebb padján még tartottam egy kisebb pipa-bámészkodásasemmibe szünetet, lementem a biciklihez, kigurultam a fő útra, és, a feljövethez képest félelmetesen hamar, kb. 20 perc múlva már otthon is voltam és öntöttem magamba a meleg teát.



2009. november 13., péntek

A Trondheim fjord -képekben

"ha nagy leszek, hajó leszek"
a Karib tenger kalózaiban fele ekkorának sem tűnt

a Nap nem csak engem csalt ki


verébkoma


egy kép csak úgy


a gazdi vagy búvárkodik, vagy nem kötötte ki rendesen


barlang is van ám, majd visszamegyek fejlámpával


a verda



itt világossá vált, miért nem használ senki merev első villát

edzeni jó lesz


ma már múzeum, de régen csak a hóhér ment át szívesen


a fjord

A 130 km hosszúságú Trondheim fjord az Északi tenger harmadik leghosszabb fjordja. Nyugat-északi irányban Orland és Steinkjer városok között helyezkedik el, a partján lévő legnagyobb város a névadó Trondheim. A fjord legmélyebb pontja 617 m, legnagyobb szigetei az Ytteroy és a Tautra, a leghíresebb talán mégis a Munkholmen, a városból is jól látszó kis sziget, az egykori kivégzések helyszíne.

Kihasználva a napos hétvégét, az üzembe helyezett kis biciklimet, és a fjord parti kerékpárutat, tettem egy pár km-es kiruccanást és csináltam 1-2 képet. Íme.


2009. november 1., vasárnap

Trondheim, nameg a Fretex

nem rossz kép a daruról

köszi Fretex

a Munkholmen sziget, anno itt voltak a kivégzések

egy csipetnyi Velence

parkoló az elitnek

ez gyakori szerencsére

a porcukros síugró pálya

a főtér, közepén Olav Tryggvasons, az utolsó viking király már csak mint napóra funkcionál


A városról dióhéjban

Trondheim a maga 62,5 ezer km2-ével bronz érmes a "melyik Norvégia legnagyobb városa" versenyben. (Az első Oslo, ezt Bergen követi.) Sor-Trondelag megye székhelye, a lakosok száma jelenleg kb. 180.000, de 2008 elején még csak kb. 157.000 volt, tehát gyarapszik szépen. Trondheim egyetem város, a kb. 30.000 tanulójával jelentős gyógyászati és kutatási központ. A város földrajzilag a Nidelva folyó torkolatánál és a Trondheim fjord partján helyezkedik el. "A nyári napforduló idején a Nap 03:00 és 23:40 között látható az égen, és éjszaka is igen kevéssel ereszkedik a horizont alá, tehát május 20. és július 20. között nem beszélhetünk valódi éjszakai sötétségről. A téli napforduló idején a Nap csupán 10:00 és 14:30 között látható az égen, és ekkor is csak kevéssel emelkedik a horizont fölé. Trondheim község legmagasabb pontja az 565 m magas Storheia hegy." -írja a wikipedia.org, én meg mivel lusta vagyok, bemásolom.

Esőhuzat a baba kocsin

Norvégiában statisztikailag az év 365 napjából 300 csapadékos, beleértve a köd szitálást is. Valljuk be, ha itt laksz elég sanszos, hogy szükséged lesz az esernyőre. Na de az esernyőt tartani kell, biciklizni vele pedig nem túl kényelmes, nagy szélben inkább komikus.
Így, a különbség, ami először feltűnt, hogy az emberek mennyire alkalmazkodtak ehhez az időjáráshoz, ruházatilag. (Tudom, az lenne a meglepő, ha az idők során nem tették volna.) Teljesen azok a ruhák dominálnak, amiket otthon csak "túra ruházat"nak nevezünk. A táskákon lévő esőálló huzat a lehető legtermészetesebb, ez még igazából itthon is ismert. De: formára szabott eső védő a biciklis sisakon (mint a menzás konyhás nénik haj hálója), a baba kocsin, mindenhol. A GoreTex membránt (vízálló, lélegző anyag; a víz nem megy be, csak ki, ha izzadsz) mindenhol használják, kabátban, túra cipőkben természetes, de az elegáns bőr cipőkben, futó cipőkben, nadrágokban, a pizsamán kívül szerintem minden ruhában GoreTex van.
Az, hogy az eső esik természetes, így az élet sem áll meg; de a sport is minden napos, így a sport ruházaton is látszik a maga kis evolúciója. A futó és biciklis ruhák mind mind spéci passzos, lélegző anyagokból vannak, hogy az edzés a zimában se maradjon el. Ahogy egy munka társamtól meg is tudtam: "Rossz idő nincs, csak rossz ruha". Ezen az érkezés utáni pár hétben a magam kis vászon kabátjával csak nevettem, hogy mennyire igaz lehet... ekkor ugyanis még meg volt szokva a napi két elázás: egyszer a munkába, egyszer vissza. Aztán találtam végre akciós eső ruha szettet:) és valóban más így, nem hülyék ezek a norvégok.

Túrtam egy söröskorsót

És nem is akár milyet. Képzeljetek el egy boltot, ami turi, antikvárium, ócskás, antikvitás, használt bútor kereskedés és még sorolhatnám, hogy mi egyben. Ez a Fretex. Állati.
Már több beszélgetésből kiderült, hogy a norvég szociális ellátás elég fejlett, a mentalitás is más ilyen téren (akivel eddig beszélgettem egyáltalán nem bánja, hogy az x % adójának jó része nincs visszaforgatva az ő jobblétébe, az "aki nem dolgozik ne is egyék" el sem trendi).
A Fretex egy bolt hálózat, aminek számos konténere van város szerte, ahova beteszed azt, mi már nem kell. Bármit, kiskanáltól a csákány fejen keresztül a porcelán étkészletig, bármit. Mivel imádom a régi apró csodákat és azt sem bánom, ha valami nem méreg drága, 1-2x már benéztem a Fretexbe, legutóbb sikerült is kifognom életem sörös korsóját, nyitható fedéllel, vastag üvegfallal és ráfestett túrázókkal. A remek nemzeti színű hungarista teás kanalaim pedig egyenesen leírhatatlanok:)

De van "ingyen piac" is: amit megunsz vagy sok van belőle azt beviszed, akinek kell, elviszi. Ingyen, haveri alapon, ha tetszik a tiéd. Itt azért még nem voltam, de majd lehet benézek, hátha valaki megunta a sí túra felszerelését.

2009. október 29., csütörtök

Jó étvágyat

az a bizonyos slambuc. természetesen minden vacsora előtt szépen feldíszítem a kaját, nem csak most a kép miatt :-)

a paprikaköltemény

fahéjas sült alma fagyival... atyavilág

Már az első ebédidőkor sejthető volt, hogy azért itt változások lesznek. Elsősorban étrend téren, de bevallom, a "12-kor együtt négyen kivonulunk, körbeüljük az asztalt, megterítünk, olvasunk és beszélgetünk 12:30-ig" sem volt annyira megszokva. Még ha az asztal közepén pislogó mécsesektől el is tekintünk, ez egy baromi jó dolog; ha dolgozunk, dolgozunk (na erről azért később még írok), de, ha eszünk, eszünk, nem stresszesen, nem gyorsan bedobva, egyben lenyelve.

Ki is pakoltam a még otthonról mentett jó kis rántotthusit, meglepett viszont, hogy senki nem eszik főtt kaját. A tipikus norvég ebéd mint kiderült a kenyér, valamivel megpakolva, meleget csak este esznek. Kis felvágott, sajt, saláták, lekvár, de a kenyér a kulcs. Így nem volt hát meglepő, hogy, amikor helyet foglaltam 4 jókora rántott hússal, azért néztek egy nagyot. Amúgy nem is tudták, mi az (szegények...).

Szép lassan én is átvettem a norvég szokást, egyszerű, praktikus. Délben szendvics, munka után kis főzés. Na de mit? Pár hetes tészta diéta után eléggé ráuntam az olasz csodára, bárhogy variáltam (sajt, tejföl, szósz... akármi) már ránézni sem akarok. És akkor megszületett a...

Slambuc, norvég módra

Hozzávalók:

-száraz bacon + olaj (-> jó kis füstölt mangalicaszalonna)
-Hindu paprika (->kalocsai, szegedi piros paprika)
-penne tészta (->lebbencs tészta)
-fekete, fonnyadt importkrumpli
-vöröshagyma

A tréfát félretéve, gondoltam felidézem az otthoni ízeket, de a vásárlásnál kisebb nyüansz adódott, mint látható. De anya mindig azt mondta, hogy "a dolgokat tudni kell pótolni", így nem adtam fel. Az egyik munka társamnak vittem is kóstolót a trad norvég káposztás valamilyen combért cserébe, nagyon bejött neki... nem is volt rossz, csak ha már ettél igazi slambucot.

Az Évánál & Gábornál töltött több vacsora végül vissza hozta az otthon maradt főző kedvem is. Idővel letisztult az is, hogy itt mi számít olcsónak, normálisnak és drágának. Így már minden -az ajándék fűszereket hozzáadva, köszi É&G- adott volt ahhoz, hogy a tésztát felváltsa az előre pácolt karaj, vajas krumpli, sült alma és barátaik. Végtelenül egyszerű dolgok, csak az a pici ötletesség kellett, ami szerencsére meg is kaptam a fentebb említett két drága jó embertől.

Ja, a héten csináltam lecsót is. Sajnos azt is norvég módra :-)

ui.: a norvég ételekről majd írok még, van 1-2 ízlelésre méltó.

2009. október 26., hétfő

Nyolc nap motel

a Lian tó

az arányok annyira nem jönnek ki, a két, egyenként 1.5 m-es csuka itt sokkal kisebbnek tűnik

itt ilyen a galamb

életkép a motelből (tudom Mami, rendrakás :-) )


Másnapra meg is beszéltük, hogy bemegyek a laborba, csak ismerkedés és "kis tudásom megmutatása" céljából. Amikor reggel 9-körül bementem, a főnök még sehol nem volt, így volt alkalmam megismerni a 2 munkatársasszonyt. Az első benyomás kimondottan kellemes volt, hála a norvégok szigorú 'mindenkivel legyél udvarias, mindenkire mosolyogj stb.' neveltetésének. Ez alapvetően egy elég barátságos hangulatot teremtett már a bemutatkozásnál is. "Érezd magad otthon". Ahogy megjött Thomas rögtön kaptam is egy kis munkát, először azt hittem, hogy csak próba, de nem, saját esetet adott. (A szakmai különbségeket kicsit később, külön, hogy akit nem érdekel, az átugorhassa).

Az első munkanap után kis városnézés, sétálgatás következett. Szombatra pedig megbeszéltünk egy pecázást néhány új ismerőssel; lehetőség számtalan ugye. Nem csak a fjord kínálja magát, de a számtalan kis tó is, egymástól gyakorlatilag percekre, ha az egyik nem jön be, csak arrébb gurulsz. Egy kis csuka horogra is akadt, büszke is voltam, naná. Egészen amíg Gábor nem fogott egy 3x akkorát:) Nade, kicsi, nyeszlett, de az enyém ugyebár. Pár napra rá el is készítettük, najó, Gáborék elkészítették és jó ízzel el is fogyasztottuk a zsákmányt.

Az első munkahét amolyan "átneveléssel", és annak a megszokásával telt, hogy galamb helyett sirály repked az ablak előtt. Megmutatták, hogy ők hogyan csinálják, és tőlem hogyan várják el, ill. hogyan nem, és bevezetgettek az ottani szokásokba. Sok sok kis részlet, de éppen ezek megtanulásává váltam kívülállóból a csapat részévé.

Mind e közben Thomassal folyamatosan néztük a netes ill. újság hírdetéseket, több kevesebb sikerrel. Vagy drága, vagy messze van, vagy drága és messze van. Vagy olcsó, de szar. Ilyen lakások voltak, 1-2-t meg is néztünk, de szeptember lévén, mivel Trondheim is egyetem város, saccra 25-30.000 diák is e tájban keresett lakást, így szó szerint sorban kellett állni és pofa vizitekre kellett menni... utáltam.

A herce hurca egy jó hétig tartott, míg nem találtunk egy normális házat, vagyis abban egy szobát. Csütörtök este megnéztük, pénteken már pakolhattam is be szerencsére. Aranyos fő bérlők, szolid lakó társak (3). A környék csendes, a belvárostól 3-4 km. Tehát minden ideálisnak látszik ahhoz, hogy lassan elmúljon a "kirándulni mentem" érzés.

2009. október 24., szombat

Ideút, megérkezés

a Trondheim-fjord a reptéri buszról

leszállás Oslo-ban

tök jó, hogy az ablak mellett ülök :) (a fotózás után pár perccel már horkolok is)

felszállás, Ferihegy

a gépről kinézve: anya-apa nézi, ahogy kireppen a fióka a fészekből...


Az időrendiséget szigorúan betartva, azt, hogy miért norvégslambuc a norvégslambuc, csak később indokolom meg.

Siettél? -kérdezte vigyorogva a MALÉV-es kisasszony Ferihegy 1. termináljában a csomagok leadásánál. "Egy kicsit"-válaszoltam, de a gyöngyöző homlok lebuktatott. Minden leadott pakk befért a súly limitbe (egyenként 20 kg alatt). Idő híján sajnos/szerencsére a szülőktől való búcsút sem lehetett sokáig húzni. A beszállás sikeres, öv le, laptop ki, a testüreg motozás elmaradt szerencsére. Pár perc múlva már a gép felé tartó buszról figyeltem, vajon melyik lesz az én madaram. Feltrappolva a gép lépcsőjén kicsit meglepődtem, nem volt egy óriás, mindig nagyobbnak képzeltem, most repültem először. Ahogy a gép kigurult még percekig láttam, ahogy anya-apa a felszállásomra vár... a rövid csatát a torkomban lévő gombóccal végül sikerült megnyerni.

Amikor a turbinák bepörögtek kicsit úgy éreztem magam mint a vidámparkban. Fék kienged, start, ülésbesüppedés. Uhh, van ebben a dögben erő -gondoltam, és már a levegőben is voltunk. A kilátás a felhőkig állati, a felhők felett meg első bálozó lévén 'érdekes'. A monoton duruzsolás és az annyira mégsem változatos kilátás viszont sokáig nem tartott ébren:) Szűk 2.5 óra után óramű pontossággal szálltunk le Oslo-ban. A csomagokat sajnos újra le kellett adni, de volt idő bőven... fura is volt:)
És irány Trondheim. Az út csak egy órás, nagyon hamar eltelik, a leszállásnál érzett hasogató fejfájáson kívül minden ideális.

A reptéri busszal az ablakra tapadva, fényképezővel a kezemben mentem a vaernes-i reptértől Trondheim-ig.
A városban találkoztam a leendő főnökömmel, bejelentkeztem egy motelba, amit szerencsére a cég fizetett, így elég motiváltak voltak abban, hogy segítsenek albérletet keresni. Este Thomas, a labor vezetője megmutatta a leendő munkahelyem, aztán meghívott egy vacsorára, hogy megbeszéljünk pár dolgot, meg hát nem esett rosszul pár falat sem, repülés előtt nem ettem, biztos, ami biztos alapon. Nem törte magát, hogy bevezessen a norvég konyha ízeibe... elmentünk egy kínaiba:)

Este a motelben... ekkor fejben még csak "osztálykirándulás" érzésem van, pedig elvileg nem csak pár napra jöttem.