Az előző részek tartalmából -vegyesblokk

reggel 10:24


sült csirke és forró tea, majd szólni kéne a tulajnak, hogy valami nem stimmel a szigeteléssel :)


a képen elrejtettünk egy nem norvég állampolgárt


mintha nem is -2 fok lenne


becsomagolva megy majd a fa alá


pontosan ezért harmadlagos, hogy fogsz-e valamit vagy nem

Haladjunk idő rendileg: Fjordos pecázás

A várostól kb. 10 km-re lógattuk be a csalijainkat Gábor cimborámmal. Az idő ködös, kellemesen (oké, kicsit már kellemetlenül) hűvös, pár napsugár erőlködik a felhőkön átjönni. Ilyen időben valósággal zabálnak a halak, ezt mindenki tudja... most sem történt másként, egymást váltva fogtuk ki a hatalmasabbnál hatalmasabb tengeri lazacokat ;) Gyakorlatilag szemben voltunk a fjord "kijáratával" láttunk is két kisebb, arra tévedt cetet (később kiderítem, mik is lehettek), de sajnos nem sikerült lefotózni őket.

Na jó, igazából halat végül nem sikerült fogni, de maga a csend, a látvány, az oda és visszaút sok új látnivalója miatt nagy kár lett volna kihagyni.

Kutyavásár Budán

Nem vitás, ez az volt. A fretex-et már ugye bemutattam, véletlen megint arra jártam, egy régi-új barátommal, akinek a neve egyelőre legyen titok. Ez a jó barát figyelt fel a cipős polcon árválkodó csodára, egy Nike SPD (spéci, hozzá való pedálhoz rögzíthető-oldható bringás cipő) cipőre. "Á biztos kicsi" -nem, tökéletes. "Á, biztos rossz rajta valami" -eddig még nem vettük észre. Csak hát az árát kérték meg nagyon... a kb. 25.000 Ft-os topánkát 99 NOK-ért (kb. 3000 Ft) kellett megvennem. VUHHHÚ :)

És elérkeztünk a felpezsdült jelenhez

Már biztosan mindenkinek fúrja az oldalát, ki lehet az eddig titokban tartott pajtás. Nem borzolom hát tovább az idegeket: bizony, nem mást, mint Pít barátomat köszönthetjük sok szeretettel. A labort bővítendő egy új munka társsal gyarapodtunk, így 27.-én már a 2 lépcsős welcome party első lépcsőjére küzdöttük fel magunkat Istvánnal, aranyos norvégsággal mondva Issztvannal. Ez oly annyira sikeres volt, hogy másnap rögtön meg is ismételtük, bevezettük magunkat a trondheim-i éjszakába, már már neki is láttunk arcon pörögni a Crash-ben, de akkor eljött a bűvös hajnali 2, ami Norvégiában minden buli végét jelenti.

Vissza a természetbe

panoráma

Trondheim fentről

csak legyen már rólam is egy

a Baklidammen fentről

ma is lemegy

a Grakallen teteje az óriások golflabdáival

hogy ne tévedjen el a magam fajta

a Baklidammen partán, felette a cél(ocska)

ez bizony jég...

a Theisendammen partján

Hétvége, napsütés, hideg. Nem nagyon, rétegesen öltözve épp jó. Minden adott hát egy kisebb biciklis-gyalogos kiránduláshoz. Az úti cél egy kisebb dombocska, a Grakallen (552 m) volt 1-2 kisebb tavat útba ejtve. A város eleve nem nagy, én pedig, bár nem a legszélén, de egy külsőbb kertvárosi részben lakok, így nem kell órákat buszoznom, vonatoznom stb. hogy a természetben legyek. Így 25-30 perc (felfelé) tekerés után már a Thiesendammen tó partján fotózhattam.

Továbbhaladva nyugat felé a "szomszéd" tó, a Baklidammen percek alatt elérhető (kb. 15). Mind két tó duzzasztva van, a Baklidammen gátján át is tekertem. Vicces, hogy jobbra nézve víztükröt, balra pedig 30-35 m-es szakadékot látsz. A gátak már csak ilyenek :)

Kis bámészkodás után a ""csúcs"" felé vettem az irányt, szorgosan tekertem felfelé, de, amikor egy előttem futót hosszas üldözés után sem tudtam megelőzni, úgy gondoltam, hogy ez már mégis csak ciki, a bringát letettem és gyalog mentem tovább. Sűrű fenyőerdő, a levegőt harapni lehet, mint a Milka reklámban, az ösvény kicsit latyakos, 1 hete még 15-20 cm-es hó volt.

Másfél, két óra után értem fel... a kilátás leírhatatlan, talán a vártnál is szebb egy kicsit. A dombtetőn meteorológiai állomás és bazi nagy szél, ami el is vette a kedvem attól, hogy még órákig nézelődjek. Fotók hada, álszerény pózolás az önkioldónak és nyomás le. Egy lentebb lévő túristaház szélvédettebb padján még tartottam egy kisebb pipa-bámészkodásasemmibe szünetet, lementem a biciklihez, kigurultam a fő útra, és, a feljövethez képest félelmetesen hamar, kb. 20 perc múlva már otthon is voltam és öntöttem magamba a meleg teát.

A Trondheim fjord -képekben

"ha nagy leszek, hajó leszek"

a Karib tenger kalózaiban fele ekkorának sem tűnt

a Nap nem csak engem csalt ki


verébkoma


egy kép csak úgy


a gazdi vagy búvárkodik, vagy nem kötötte ki rendesen


barlang is van ám, majd visszamegyek fejlámpával


a verda

itt világossá vált, miért nem használ senki merev első villát

edzeni jó lesz

ma már múzeum, de régen csak a hóhér ment át szívesen

a fjord

A 130 km hosszúságú Trondheim fjord az Északi tenger harmadik leghosszabb fjordja. Nyugat-északi irányban Orland és Steinkjer városok között helyezkedik el, a partján lévő legnagyobb város a névadó Trondheim. A fjord legmélyebb pontja 617 m, legnagyobb szigetei az Ytteroy és a Tautra, a leghíresebb talán mégis a Munkholmen, a városból is jól látszó kis sziget, az egykori kivégzések helyszíne.

Kihasználva a napos hétvégét, az üzembe helyezett kis biciklimet, és a fjord parti kerékpárutat, tettem egy pár km-es kiruccanást és csináltam 1-2 képet. Íme.

Trondheim, nameg a Fretex

nem rossz kép a daruról

köszi Fretex

a Munkholmen sziget, anno itt voltak a kivégzések

egy csipetnyi Velence

parkoló az elitnek

ez gyakori szerencsére

a porcukros síugró pálya

a főtér, közepén Olav Tryggvasons, az utolsó viking király már csak mint napóra funkcionál

A városról dióhéjban

Trondheim a maga 62,5 ezer km2-ével bronz érmes a "melyik Norvégia legnagyobb városa" versenyben. (Az első Oslo, ezt Bergen követi.) Sor-Trondelag megye székhelye, a lakosok száma jelenleg kb. 180.000, de 2008 elején még csak kb. 157.000 volt, tehát gyarapszik szépen. Trondheim egyetem város, a kb. 30.000 tanulójával jelentős gyógyászati és kutatási központ. A város földrajzilag a Nidelva folyó torkolatánál és a Trondheim fjord partján helyezkedik el. "A nyári napforduló idején a Nap 03:00 és 23:40 között látható az égen, és éjszaka is igen kevéssel ereszkedik a horizont alá, tehát május 20. és július 20. között nem beszélhetünk valódi éjszakai sötétségről. A téli napforduló idején a Nap csupán 10:00 és 14:30 között látható az égen, és ekkor is csak kevéssel emelkedik a horizont fölé. Trondheim község legmagasabb pontja az 565 m magas Storheia hegy." -írja a wikipedia.org, én meg mivel lusta vagyok, bemásolom.

Esőhuzat a baba kocsin

Norvégiában statisztikailag az év 365 napjából 300 csapadékos, beleértve a köd szitálást is. Valljuk be, ha itt laksz elég sanszos, hogy szükséged lesz az esernyőre. Na de az esernyőt tartani kell, biciklizni vele pedig nem túl kényelmes, nagy szélben inkább komikus.
Így, a különbség, ami először feltűnt, hogy az emberek mennyire alkalmazkodtak ehhez az időjáráshoz, ruházatilag. (Tudom, az lenne a meglepő, ha az idők során nem tették volna.) Teljesen azok a ruhák dominálnak, amiket otthon csak "túra ruházat"nak nevezünk. A táskákon lévő esőálló huzat a lehető legtermészetesebb, ez még igazából itthon is ismert. De: formára szabott eső védő a biciklis sisakon (mint a menzás konyhás nénik haj hálója), a baba kocsin, mindenhol. A GoreTex membránt (vízálló, lélegző anyag; a víz nem megy be, csak ki, ha izzadsz) mindenhol használják, kabátban, túra cipőkben természetes, de az elegáns bőr cipőkben, futó cipőkben, nadrágokban, a pizsamán kívül szerintem minden ruhában GoreTex van.
Az, hogy az eső esik természetes, így az élet sem áll meg; de a sport is minden napos, így a sport ruházaton is látszik a maga kis evolúciója. A futó és biciklis ruhák mind mind spéci passzos, lélegző anyagokból vannak, hogy az edzés a zimában se maradjon el. Ahogy egy munka társamtól meg is tudtam: "Rossz idő nincs, csak rossz ruha". Ezen az érkezés utáni pár hétben a magam kis vászon kabátjával csak nevettem, hogy mennyire igaz lehet... ekkor ugyanis még meg volt szokva a napi két elázás: egyszer a munkába, egyszer vissza. Aztán találtam végre akciós eső ruha szettet:) és valóban más így, nem hülyék ezek a norvégok.

Túrtam egy söröskorsót

És nem is akár milyet. Képzeljetek el egy boltot, ami turi, antikvárium, ócskás, antikvitás, használt bútor kereskedés és még sorolhatnám, hogy mi egyben. Ez a Fretex. Állati.
Már több beszélgetésből kiderült, hogy a norvég szociális ellátás elég fejlett, a mentalitás is más ilyen téren (akivel eddig beszélgettem egyáltalán nem bánja, hogy az x % adójának jó része nincs visszaforgatva az ő jobblétébe, az "aki nem dolgozik ne is egyék" el sem trendi).
A Fretex egy bolt hálózat, aminek számos konténere van város szerte, ahova beteszed azt, mi már nem kell. Bármit, kiskanáltól a csákány fejen keresztül a porcelán étkészletig, bármit. Mivel imádom a régi apró csodákat és azt sem bánom, ha valami nem méreg drága, 1-2x már benéztem a Fretexbe, legutóbb sikerült is kifognom életem sörös korsóját, nyitható fedéllel, vastag üvegfallal és ráfestett túrázókkal. A remek nemzeti színű hungarista teás kanalaim pedig egyenesen leírhatatlanok:)

De van "ingyen piac" is: amit megunsz vagy sok van belőle azt beviszed, akinek kell, elviszi. Ingyen, haveri alapon, ha tetszik a tiéd. Itt azért még nem voltam, de majd lehet benézek, hátha valaki megunta a sí túra felszerelését.