2010. december 26., vasárnap

Ünnepek

Trondheim belvárosa és a Nidaros Dóm a kertből nézve


És ez is eljött; minden múltbeli, jelenlegi és jövőbeli olvasónak Nagyon Boldog Karácsonyt és sikeres Újévet kívánok!

2010. december 11., szombat

Norvég mászóhelyek: Hell

persze aki nem tud mászni, annak ez a hely is uncsi


a napi rekord út 6-ért elfelejtett névvel és némi lihegéssel a 'strandban'


konglomerátum formakincs 4.


konglomerátum formakincs 3.


konglomerátum formakincs 2: pudingban a kekszdarabok

konglomerátum formakincs 1.


Avagy mászás konglomerátumon, életemben először.
A megye mászókalauzát végül hosszas keresgélés után a könyvtárban találtam meg -a boltokból már elfogyott. De mivel most épp nincs nálam, pontos statisztikát -utak száma, nehézségek eloszlása- nem tudok írni. Elegáns elnagyolással és némi bullshit-generálással viszont elmondható, hogy "A Trondheim-től északra fél órás vonat út árán megközelíthető Hell városa mellett lévő szikla kiválóan alkalmas biztonságos sportmászásra, úgy a kezdők, mint a haladók száméra rendelkezik számos megfelelő nehézségű úttal, így nem vitás, hogy Észak Európa egyik legkiválóbb mászható sziklájával van dolgunk"
:-)
Gyakorlatilag egy széles kiterjedésű konglomerátum tömb, hatalmas beágyazódott gömbölyű kövekkel. Ezek hol bent vannak, hogy félbe törtek, hol már totál kiszakadtak, bazi éles peremű zsebeket hagyva maguk után. Stílusilag nem egyszerű átállni erre a kőzetre (vagyis nekem nem volt az). A hely adottsága miatt gyakori, hogy egy nagy beragadt kövön állsz, miközben egy 1-2 ujjperces éles kis lyukkal tartod magad egyensúlyban. Tehát a mászás nem feltétlen nehezebb itt, csak 'más' mint vulkanikus kövek vagy a mészkő. Az átlag falmagasság 9-15m, 100db körüli út van kinittelve, egymástól néha csak 2-2.5m-re, így amikor ott voltunk tökéletesen a helyre illet a "fürtökben lógnak a mászók" kifejezés. A fal É-i fekvésű és erdőben van. Így gyakorlatilag soha nem éri a nap, tavasszal nehezen szárad fel, utána viszont nehezen is ázik le újra, és ha elég kemény vagy esőben is mászhatsz; áthajlás van dögivel 7-estől felfelé.

Jaa és a városba tök vicces angolul jegyet venni: "One ticket to Hell." /"Egy jegyet a Pokolba."


Amúgy egy hét múlva megyek haza!

2010. november 14., vasárnap

Norvég mászóhelyek: Oppdal

jobbról: Pít, Ancsa, Endre, Gabi, jómagam


az ülésre mindig teszek egy szatyrot, így nem lesz havas


...


tükörsima kövek a folyóparton


hordalékfa



víz-marta gránit formakincse 2.


víz-marta gránit formakincse 1.


voltak dolgok, amiket nem értettem...


köztestáv


a kötéltől balra vezet az első itteni utam


a zuhanyzó (aminek amúgy iható a vize)


hinta palinta


egy sunyin visszahajló falszakasz


jelentkezzen, aki látja a kígyó fejét


nekem tetszik :)


És már vissza is tértem, sajnos az elmúlt pár hétben is a blogolás húzta a rövidebbet a "mire nem jut időm"- versenyben. A poszt most főleg a mászóknak kedvez majd.

Tehát Oppdal (weboldal itt, angolul is)

A város kb. 120 km-re van Trondheim-től, megközelítés leginkább autóval bő 1.5 óra alatt. Tekintve, hogy a legközelebbi mászóhely a munka helyemtől 15 percre van biciklivel, ez meglehetősen messzinek számít -rá kellett jönnöm, hogy a mászás itt nem kizárólag hétvégi sport. A mászást egy helyi mászó banda, a HIST szervezte, amolyan egyetemi torna klub, vagy valami olyasmi. A túrát egyébként eléggé vártam, ez volt az első norvég mászásom, és az aktív edzés eredményére is kíváncsi voltam.

A pénteki program a hely és a "klubársak" felfedezése volt... hogy is mondjam... más volt ez nagyon, mint amihez szoktam. A mászóhely maga lenyűgöző, fantasztikus, folyó melletti barnás gránitfal. A kőzet víz-alakította formakincseit pedig órákig lehetne bámulni. A társaság 20-30 főnyi fiatalból állt, fura nekem még mindig ez a mega-jóléti dolog, így ehhez (is) idomulva a mászó kultúra hagyott maga után némi kivetni valót -azzal összevetve legalábbis, amit tanultam, megszoktam otthon.

A tiszta, beleülés nélküli kimászást el kell felejteni, ez itt másról szólt. A nitt azért van, hogy beleülj, ha fél órát csüngsz a kötélben és aztán valahogy felráncigálnak, akkor is jár a "gratuláció" és a "sikerült, megmásztam". De persze a "mászó kultúra nélküli"-bélyeget korán sem kell az össz skandináv mászó társadalomra rányomni, pusztán arról van szerintem szó, hogy a sziklamászás maga itt egy tök snassz dolog, nem különleges, nincs benne semmi extra, a város körüli 50 km en belül van kb. annyi szikla van, mint otthon a Dunán-túlon; következésképp: amiből túlkínálat van, az kevésbé van értékelve.

A fő mászónap a szombat volt, nagy meglepetésemre a napon volt annyira meleg (szeptember közepe) hogy rövidgatya-póló kombóban lehetett nyomni, és sehol egy felhő sem volt, ami szintén ritka. Az 5-ösök stabilan mentek on sight-ban, és a 6-osokkal sem volt nagy baj, 1-2 beleülés néha kellett, a fel jellegének függvényében. Továbbra is a technikás, nem áthajló, kis peremes utak jöttek be... volna, de ilyet alig találtam sajnos. Így a karerősebb, áthajló falakra is rá kellett vennem magam, a nittelést elnézve (1 nitt/m kb.) ez annyira nem is volt nehéz. Este káposztás bárány comb főzés hatalmas (értsd: rettenetesen nagy, nem gondoltam, hogy létezik ekkora) üstben. Aztán pedig gondoltam kiteszem az irányjelzőt és szerzek 1-2 új cimborát, és elővettem a zsebemben lapuló pálinkát, és táskámban lévő forralt bornak valót is. :-)

A vasárnap az izomláz jegyében telt, a fő attrakció pedig a folyó feletti hídra szerelt kötél rendszerrel való házi bunji-jumping-olás volt. Ebből a buliból az mi autónk korábbi indulása miatt kimaradtam. De a kötél külső köpenyének felfeslése, és aztán a felfeslés helyének egy póló és szigetelő szalag általi befoltozása sem hozta meg jobban a kedvem.

Összegezve: jó buli volt, sok új dologgal találkoztam. Ezeknek egy része tetszett, a többi vagy nem, vagy azonosulni nem sikerült vele. Az viszont biztos, hogy ez a hétvége volt a belépő a norvég mászó életbe, több ismeretségre is sikerült szert tennem, pár elmentett tel.szám és mászó partner mindig jól jön.
Érdekes még megjegyezni, hogy a pólós-rövidnadrágos mászásunk után egy hónappal (október közepe-vége) Oppdal-ban megkezdődött a jég mászó szezon.

Pár szó a jelenről
A mászó-és kerékpár szezon vitathatatlanul véget ért. Erre bizonyíték a 15-20 cm hó a kertünkben. Úgy 2-3 hete esett le, és a tavalyi téllel ellentétben, meg is maradt, a múlt héten pedig -10 fok is volt este. A házunk előtti bicikli utat pedig birtokba is vette egy síelő 1-2 lecsúszás erejéig. Vilmost, hű paripámat, lemosva, beolajozva eltettem télre, a szezon mérlege 5-6 defekt és 1699 letekert km. Jövő héten pedig viaszolom a léceket és indulhat a túra sí szezon.


ügyesen összerakott házi cuccal ugrálás -Oppdal


A fejemben most ez a menő, a helyi rádióknál sajnos nem :)

2010. október 25., hétfő

A gonosz manók földjén, legjobb képek top5

Romsdalfjorden


betekintés a Romsdal völgybe


a Troll Wall lába és sejtelmes folytatása


Geiranger és a róla keresztelt fjord


kőemberek a Trollstiegen mentén -egytől egyig a trollok művei


Andalsnes és őrzője


Íme öt ok, amiért érdemes ide akár évszakonként visszatérni.
(Akinek pedig feltűnt a turpisság, könyvelje elégedettséggel, hogy sokakkal ellentétben nem veszett el a részletekben.)
:-)

2010. október 18., hétfő

G PS A B H E A B I L

előzetes a következő posztból: mászás Oppdal-ban


Avagy: Giga Poszt-Sorozat Annak Bizonyításaként, Hogy Ez A Blog Igenis Létezik.

Tudom tudom, ne is mondjátok. Ha egy blog életében nyári szünet van, azt közölni szokás, méghozzá előre. Ellenkező esetben a kedves olvasó joggal gondolja, hogy a blog megszűnt, vagy az ""író"" simán csak szarik a dolgokra. A két verzió közül egyik sem felel meg a valóságnak, a kihagyás oka egyszerűen az időhiány volt... de mivel élményeket megosztani egy jó dolog, a blog most újraindul. És ennyit a magyarázkodásról.

Mivel jó pár nap kimaradt, a kronologikus és minden részletet megemlítő bejegyzésektől most eltekintenék, de több említésre érdemes dolog történt az elmúlt 3 hónapban; na ezek következnek most, heti rendszerességgel.

Tehát.
Dahls Pils 0.33 kiszáradás-gátló kibontva, kamillakötés a szemre téve, ujjak a klaviatúrán... start.

Háhá hogy miért kell a kamillakötés? Ezt természetesen csak a bejegyzés végén mondom el; tudjátok, mindig kell egy érdeklődés-szinten tartó, végigolvasást-motiváló történet, ha netán lankadna a figyelem.


Túra Trollheimen-ben, avagy rábámulás kontinensünk legmagasabb sziklafalára

A sztorit többeknek személyesen meséltem el, röviden újra: A június végi túra alapvető célja a Trollveggen-re (1800m) való felkaptatás volt-lett volna, természetesen "körbe fel". A csúcsra ugyanis két út vezet: a. 1100 mnyi függőleges sziklafal, b. Andalsnes-ből felbuszozás a Trollstiegen-en (meredek hegyi út, gyalog tilos) és onnan egy pár órás gyalogtúrával fel a csúcsra. A b. verzió valamiért népszerűbb, és mi is ezt választottuk. Volna. Indulás előtt 3 információforrásból 3 különböző helyzetre készítettek fel; 1. a völgyben méteres havak vannak, hótalp nélkül el se induljunk (június vége); 2. a völgyben nincs túl sok hó, hótalp nélkül is ok, de inkább túrasível; 3. a völgyben semmi hó nincs, de a hegytetők havasok lehetnek.

Tekintve, hogy se hótalpunk se sítudásunk nem volt, fogtuk a bakancsokat és elindultunk, "ha a Trollveggen nem is, de majd akkor más összejön" alapon. És sajnos az már a andalsnes-i szállóban kiderült, hogy a Trollveggen-t el is felejthetjük: az eső folyamatosan szakadt és a hegy felhőben volt (csúszós kövek és 0 kilátás) és a hóhatár felett -a fjord mellett nyáron is kb. 900 m- hó/jég van. Jégszerszámok nélkül tehát új úti cél után néztünk.

Mivel az eső szombat reggel is üdvözölt minket egy amolyan 'úrias' buszos-kompos túrára mentünk, aminek végcélja egy szomszédos város, Geiranger volt. Menet közben 1000 fotó "ú nézd azt is"-típusú bámészkodás a német nyugdíjasokkal, a városba érve (napsütés!) pedig túrázni indultunk a környéken.

Vasárnap (tiszta ég, napsütés) pedig a szállótól nem messze lévő Nesaksla (808m) névre hallgató kisebb hegyre túráztunk fel, ami több szempontból is érdekes volt.
A 808 m annyira nem hangzik 'soknak'-nem is az. Tekintve viszont, hogy a túra a fjord partjáról indult (tengerszint) ez pontosan 808m szintkülönbséget is jelentett, ennek megfelelő meredekséggel; fix láncok és kitett részek dögivel, és némi hegyen mozgásos rutin is szükséges volt.

A túrán készült képek ide klikkelve nézhetőek meg, pár szavas sztori a képek alatt, a top 5 pedig a blogra is kikerül a hét folyamán.

2010 nyara -címszavakban

Az általunk megszokott nyár itt északon ugye nem létezik, így a saját kis nyaram a hazaúttal kezdődött meg, július elején. Egy hónapom volt arra, hogy mindenkivel találkozzak, mindent csináljak, és mindenhol ott legyek, de főleg semmit ne hagyjak ki. És ez persze nem sikerült, de igyekeztem.

Ami történt:

- nemhivatalos welcome buli (...) Csabival, rögtön a megérkezés után
- DEAC pályás VB meccsnézések, műanyag korsós csapolt ászokkal (navégre) és a hónapok óta hőn' áhított sajtos-tejfölös lángossal
- 13.án a mármár rendhagyó szülinapi zsúr ( my sweet 23) Sanyi bácsi mesébe illő gulyáslevesével
- családi kiruccanás a Balatonra (itt még több lángos)
- nosztalgia Sólyomkövön Csosziékkal
- könnyes búcsú a Kispáltól a Campuson
- egy hétvége mászás Dédesen
- gratulálás Péternek a 20. életévéhez, majd a Hortobágy újra felfedezése
- kellemetlen búcsúzkodások és kilövés augusztus 8.-án... a teljesség igénye nélkül, kb. ennyi.


Ami még várható/"a következő részek tartalmából":
-Augusztus eleje óta igyekeztem némi aktivitással becsatlakozni az itteni mászóéletbe, megismertem több környékbeli sziklát is, ezekről írok majd, elsősorban a mászóknak kedvezve.
-Már kb. 1 éve tervezek egy szakmai bejegyzést, körbejárva a 'milyen Norvégiában fogtechnikusnak lenni' témakört.

És mire ezekkel végzek, minden realitás szerint a répaorrú hóemberről készült képet is feltölthetem majd, a napokban (október közepe) ugyanis megvolt az idei szezon 1. hóesése is; elolvadt ugyan, mi mégis kérdő tekintettel torpantunk meg az ablak előtt.

És miért kellett a kamillás borogatás? Avagy a mai napom meghatározó eseménye, 4 összetett mondatban. Délután tekerés közben egy pofátlan bogár nem volt rest a szemebe szállni, dörzsölés hatására ott szétmállani, és aztán ottmaradni. A dolog addig fajult, hogy vízzel sem sikerült kimosnom, és még Pít kollégám 100ad mm-ben látó sasszeme sem találta meg a szemviszketésem és hunyorgásom okát. A megváltás este 8kor érkezett Gabriellám kezében lévő megcsavart papír zsebkendő-sarok formájában; végül ezzel sikerült a felső szemhéjam belsejébe tapadt fekete izét kipiszkálni, ami addig minden pislantásnál szorgosan karcolgatta a szemgolyóm.
És mivel a be-és kikerülés közti bő 5 órában 0 -szor tudtam megállni, hogy ne vakargassam... na ezért kell most a kamillatea.


2010. július 7., szerda

Na...

Nesaksla (808 m)


...akkor. A helyzet az, hogy a múltkori Trollveggen-es túra olyan remek volt, -annak ellenére, hogy a hegyet magát csak vonatról láttuk- hogy inkább személyesen mesélem el egy jó hideg sör mellett.

Holnap megyek haza nyári szabira! Landolás péntek reggel 10-kor, a meglepi pom-pom lányokat remélem most nem mismásoljátok el :)

2010. június 17., csütörtök

Villámposzt -játék

???

???

???

???


Amikor történik valami izgi, mindig eltervezem, hogy majd leírom ide. Aztán meg mindig elfelejtem, vagy nincs időm.

A hétvégén viszont remélhetőleg említésre méltó dolgok történnek majd; túrázni megyek a képeken látható helyre. Aki kitalálja hova, kap egy kavicsot -reményeim szerint- a csúcsról ;)