előzetes a következő posztból: mászás Oppdal-banAvagy: Giga Poszt-Sorozat Annak Bizonyításaként, Hogy Ez A Blog Igenis Létezik.
Tudom tudom, ne is mondjátok. Ha egy blog életében nyári szünet van, azt közölni szokás, méghozzá előre. Ellenkező esetben a kedves olvasó joggal gondolja, hogy a blog megszűnt, vagy az ""író"" simán csak szarik a dolgokra. A két verzió közül egyik sem felel meg a valóságnak, a kihagyás oka egyszerűen az időhiány volt... de mivel élményeket megosztani egy jó dolog, a blog most újraindul. És ennyit a magyarázkodásról.
Mivel jó pár nap kimaradt, a kronologikus és minden részletet megemlítő bejegyzésektől most eltekintenék, de több említésre érdemes dolog történt az elmúlt 3 hónapban; na ezek következnek most, heti rendszerességgel.
Tehát.
Dahls Pils 0.33 kiszáradás-gátló kibontva, kamillakötés a szemre téve, ujjak a klaviatúrán... start.
Háhá hogy miért kell a kamillakötés? Ezt természetesen csak a bejegyzés végén mondom el; tudjátok, mindig kell egy érdeklődés-szinten tartó, végigolvasást-motiváló történet, ha netán lankadna a figyelem.
Túra Trollheimen-ben, avagy rábámulás kontinensünk legmagasabb sziklafalára
A sztorit többeknek személyesen meséltem el, röviden újra: A június végi túra alapvető célja a Trollveggen-re (1800m) való felkaptatás volt-lett volna, természetesen "körbe fel". A csúcsra ugyanis két út vezet: a. 1100 mnyi függőleges sziklafal, b. Andalsnes-ből felbuszozás a Trollstiegen-en (meredek hegyi út, gyalog tilos) és onnan egy pár órás gyalogtúrával fel a csúcsra. A b. verzió valamiért népszerűbb, és mi is ezt választottuk. Volna. Indulás előtt 3 információforrásból 3 különböző helyzetre készítettek fel; 1. a völgyben méteres havak vannak, hótalp nélkül el se induljunk (június vége); 2. a völgyben nincs túl sok hó, hótalp nélkül is ok, de inkább túrasível; 3. a völgyben semmi hó nincs, de a hegytetők havasok lehetnek.
Tekintve, hogy se hótalpunk se sítudásunk nem volt, fogtuk a bakancsokat és elindultunk, "ha a Trollveggen nem is, de majd akkor más összejön" alapon. És sajnos az már a andalsnes-i szállóban kiderült, hogy a Trollveggen-t el is felejthetjük: az eső folyamatosan szakadt és a hegy felhőben volt (csúszós kövek és 0 kilátás) és a hóhatár felett -a fjord mellett nyáron is kb. 900 m- hó/jég van. Jégszerszámok nélkül tehát új úti cél után néztünk.
Mivel az eső szombat reggel is üdvözölt minket egy amolyan 'úrias' buszos-kompos túrára mentünk, aminek végcélja egy szomszédos város, Geiranger volt. Menet közben 1000 fotó "ú nézd azt is"-típusú bámészkodás a német nyugdíjasokkal, a városba érve (napsütés!) pedig túrázni indultunk a környéken.
Vasárnap (tiszta ég, napsütés) pedig a szállótól nem messze lévő Nesaksla (808m) névre hallgató kisebb hegyre túráztunk fel, ami több szempontból is érdekes volt.
A 808 m annyira nem hangzik 'soknak'-nem is az. Tekintve viszont, hogy a túra a fjord partjáról indult (tengerszint) ez pontosan 808m szintkülönbséget is jelentett, ennek megfelelő meredekséggel; fix láncok és kitett részek dögivel, és némi hegyen mozgásos rutin is szükséges volt.
A túrán készült képek ide klikkelve nézhetőek meg, pár szavas sztori a képek alatt, a top 5 pedig a blogra is kikerül a hét folyamán.
2010 nyara -címszavakban
Az általunk megszokott nyár itt északon ugye nem létezik, így a saját kis nyaram a hazaúttal kezdődött meg, július elején. Egy hónapom volt arra, hogy mindenkivel találkozzak, mindent csináljak, és mindenhol ott legyek, de főleg semmit ne hagyjak ki. És ez persze nem sikerült, de igyekeztem.
Ami történt:
- nemhivatalos welcome buli (...) Csabival, rögtön a megérkezés után
- DEAC pályás VB meccsnézések, műanyag korsós csapolt ászokkal (navégre) és a hónapok óta hőn' áhított sajtos-tejfölös lángossal
- 13.án a mármár rendhagyó szülinapi zsúr ( my sweet 23) Sanyi bácsi mesébe illő gulyáslevesével
- családi kiruccanás a Balatonra (itt még több lángos)
- nosztalgia Sólyomkövön Csosziékkal
- könnyes búcsú a Kispáltól a Campuson
- egy hétvége mászás Dédesen
- gratulálás Péternek a 20. életévéhez, majd a Hortobágy újra felfedezése
- kellemetlen búcsúzkodások és kilövés augusztus 8.-án... a teljesség igénye nélkül, kb. ennyi.
Ami még várható/"a következő részek tartalmából":
-Augusztus eleje óta igyekeztem némi aktivitással becsatlakozni az itteni mászóéletbe, megismertem több környékbeli sziklát is, ezekről írok majd, elsősorban a mászóknak kedvezve.
-Már kb. 1 éve tervezek egy szakmai bejegyzést, körbejárva a 'milyen Norvégiában fogtechnikusnak lenni' témakört.
És mire ezekkel végzek, minden realitás szerint a répaorrú hóemberről készült képet is feltölthetem majd, a napokban (október közepe) ugyanis megvolt az idei szezon 1. hóesése is; elolvadt ugyan, mi mégis kérdő tekintettel torpantunk meg az ablak előtt.
És miért kellett a kamillás borogatás? Avagy a mai napom meghatározó eseménye, 4 összetett mondatban. Délután tekerés közben egy pofátlan bogár nem volt rest a szemebe szállni, dörzsölés hatására ott szétmállani, és aztán ottmaradni. A dolog addig fajult, hogy vízzel sem sikerült kimosnom, és még Pít kollégám 100ad mm-ben látó sasszeme sem találta meg a szemviszketésem és hunyorgásom okát. A megváltás este 8kor érkezett Gabriellám kezében lévő megcsavart papír zsebkendő-sarok formájában; végül ezzel sikerült a felső szemhéjam belsejébe tapadt fekete izét kipiszkálni, ami addig minden pislantásnál szorgosan karcolgatta a szemgolyóm.
És mivel a be-és kikerülés közti bő 5 órában 0 -szor tudtam megállni, hogy ne vakargassam... na ezért kell most a kamillatea.
Mivel jó pár nap kimaradt, a kronologikus és minden részletet megemlítő bejegyzésektől most eltekintenék, de több említésre érdemes dolog történt az elmúlt 3 hónapban; na ezek következnek most, heti rendszerességgel.
Tehát.
Dahls Pils 0.33 kiszáradás-gátló kibontva, kamillakötés a szemre téve, ujjak a klaviatúrán... start.
Háhá hogy miért kell a kamillakötés? Ezt természetesen csak a bejegyzés végén mondom el; tudjátok, mindig kell egy érdeklődés-szinten tartó, végigolvasást-motiváló történet, ha netán lankadna a figyelem.
Túra Trollheimen-ben, avagy rábámulás kontinensünk legmagasabb sziklafalára
A sztorit többeknek személyesen meséltem el, röviden újra: A június végi túra alapvető célja a Trollveggen-re (1800m) való felkaptatás volt-lett volna, természetesen "körbe fel". A csúcsra ugyanis két út vezet: a. 1100 mnyi függőleges sziklafal, b. Andalsnes-ből felbuszozás a Trollstiegen-en (meredek hegyi út, gyalog tilos) és onnan egy pár órás gyalogtúrával fel a csúcsra. A b. verzió valamiért népszerűbb, és mi is ezt választottuk. Volna. Indulás előtt 3 információforrásból 3 különböző helyzetre készítettek fel; 1. a völgyben méteres havak vannak, hótalp nélkül el se induljunk (június vége); 2. a völgyben nincs túl sok hó, hótalp nélkül is ok, de inkább túrasível; 3. a völgyben semmi hó nincs, de a hegytetők havasok lehetnek.
Tekintve, hogy se hótalpunk se sítudásunk nem volt, fogtuk a bakancsokat és elindultunk, "ha a Trollveggen nem is, de majd akkor más összejön" alapon. És sajnos az már a andalsnes-i szállóban kiderült, hogy a Trollveggen-t el is felejthetjük: az eső folyamatosan szakadt és a hegy felhőben volt (csúszós kövek és 0 kilátás) és a hóhatár felett -a fjord mellett nyáron is kb. 900 m- hó/jég van. Jégszerszámok nélkül tehát új úti cél után néztünk.
Mivel az eső szombat reggel is üdvözölt minket egy amolyan 'úrias' buszos-kompos túrára mentünk, aminek végcélja egy szomszédos város, Geiranger volt. Menet közben 1000 fotó "ú nézd azt is"-típusú bámészkodás a német nyugdíjasokkal, a városba érve (napsütés!) pedig túrázni indultunk a környéken.
Vasárnap (tiszta ég, napsütés) pedig a szállótól nem messze lévő Nesaksla (808m) névre hallgató kisebb hegyre túráztunk fel, ami több szempontból is érdekes volt.
A 808 m annyira nem hangzik 'soknak'-nem is az. Tekintve viszont, hogy a túra a fjord partjáról indult (tengerszint) ez pontosan 808m szintkülönbséget is jelentett, ennek megfelelő meredekséggel; fix láncok és kitett részek dögivel, és némi hegyen mozgásos rutin is szükséges volt.
A túrán készült képek ide klikkelve nézhetőek meg, pár szavas sztori a képek alatt, a top 5 pedig a blogra is kikerül a hét folyamán.
2010 nyara -címszavakban
Az általunk megszokott nyár itt északon ugye nem létezik, így a saját kis nyaram a hazaúttal kezdődött meg, július elején. Egy hónapom volt arra, hogy mindenkivel találkozzak, mindent csináljak, és mindenhol ott legyek, de főleg semmit ne hagyjak ki. És ez persze nem sikerült, de igyekeztem.
Ami történt:
- nemhivatalos welcome buli (...) Csabival, rögtön a megérkezés után
- DEAC pályás VB meccsnézések, műanyag korsós csapolt ászokkal (navégre) és a hónapok óta hőn' áhított sajtos-tejfölös lángossal
- 13.án a mármár rendhagyó szülinapi zsúr ( my sweet 23) Sanyi bácsi mesébe illő gulyáslevesével
- családi kiruccanás a Balatonra (itt még több lángos)
- nosztalgia Sólyomkövön Csosziékkal
- könnyes búcsú a Kispáltól a Campuson
- egy hétvége mászás Dédesen
- gratulálás Péternek a 20. életévéhez, majd a Hortobágy újra felfedezése
- kellemetlen búcsúzkodások és kilövés augusztus 8.-án... a teljesség igénye nélkül, kb. ennyi.
Ami még várható/"a következő részek tartalmából":
-Augusztus eleje óta igyekeztem némi aktivitással becsatlakozni az itteni mászóéletbe, megismertem több környékbeli sziklát is, ezekről írok majd, elsősorban a mászóknak kedvezve.
-Már kb. 1 éve tervezek egy szakmai bejegyzést, körbejárva a 'milyen Norvégiában fogtechnikusnak lenni' témakört.
És mire ezekkel végzek, minden realitás szerint a répaorrú hóemberről készült képet is feltölthetem majd, a napokban (október közepe) ugyanis megvolt az idei szezon 1. hóesése is; elolvadt ugyan, mi mégis kérdő tekintettel torpantunk meg az ablak előtt.
És miért kellett a kamillás borogatás? Avagy a mai napom meghatározó eseménye, 4 összetett mondatban. Délután tekerés közben egy pofátlan bogár nem volt rest a szemebe szállni, dörzsölés hatására ott szétmállani, és aztán ottmaradni. A dolog addig fajult, hogy vízzel sem sikerült kimosnom, és még Pít kollégám 100ad mm-ben látó sasszeme sem találta meg a szemviszketésem és hunyorgásom okát. A megváltás este 8kor érkezett Gabriellám kezében lévő megcsavart papír zsebkendő-sarok formájában; végül ezzel sikerült a felső szemhéjam belsejébe tapadt fekete izét kipiszkálni, ami addig minden pislantásnál szorgosan karcolgatta a szemgolyóm.
És mivel a be-és kikerülés közti bő 5 órában 0 -szor tudtam megállni, hogy ne vakargassam... na ezért kell most a kamillatea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése