és már a fák is rügyeznek
a srácok gondolom túlélőset játszanak a takaró alatt -vagyis remélem :)
így lehet az, hogy míg a belvárosban süt a Nap, kicsit fentebb szakad a hóMegtörtént esemény alapján
Az előző hetek kétség kívül legnagyobb durranása a villamos lerobbanása volt. Bizony (nem, nem defekt). Egyszer csak megállt és bemondták, hogy baj van a hálózattal, szíveskedjünk leszállni és a buszmegállóba fáradni. Mindenki így is tett, és nem kis tömeget hoztunk létre a már amúgy sem kihalt buszmegállóban. (Jó, tudom ez eddig nem nagy szám, a sztori most jön.) És aztán úgy 10 per múlva befutott egy taxi. Mondja a sofőr, hogy lehet beszállni, a központba megy. Senki meg sem mozdul, egészen a taxis varázs szaváig: "Ingyen van!". És hát a taxi tele is lett hirtelen. És sorra jött a többi ingyen taxi is, hogy felszedje az utasokat. (Értem egy munkatársam jött el.) Ha a lényeg nem ment át kedves olvasó: igen, a taxikat a Team Trafikk, a villamost üzemeltető cég küldte az utasokért, hogy az ő hibájuk miatt ne szívjon egy villamosnyi ember.
Síeltem :)
A túrasí cucc már megvan egy ideje, a bokagondok miatt nem lett kipróbálva, egészen múlt hét szombatig. Igyekszem objektív maradni, és úgy leírni, ahogy volt :) Első lépés: a léc viaszolása. Nyilvánvalóan fogalmam nem volt, hogy ezt hogyan kell csinálni, valójában a pontos célja sem volt világos (jobban csússzon-ne csússzon??). Annyit tudtam, hogy le kell waxolni. Meg is vettem a kis szettet, és a hőmérsékletnek megfelelő viasszal lekentem az egész (ez a szó: egész, fontos momentum lesz a továbbiakban) lécet. És örültem is persze, mint majom a fa**ának, hogy tudok sí lécet waxolni. Kivillamosoztam a Liánhoz, hátha ott nincs akkora tömeg mint a Bymarka-ban, nem röhögnek ki annyian. Tömeg nem is volt, szerencsére, a villamosmegállótól (így az ott lévő emberektől) elvonulva csatoltam fel a léceket... azaz csatoltam volna:) Mert naná, hogy a bakancson lévő csat akkorra már tele volt jéggel. A kulcsommal megoldottam, lécek fent. Lépek...lépnék... tolnám magam a botokkal... de a fenének nem akart csúszni. Kicsit sem. Mi több: ragadt. Többszöri szerencsétlen próbálkozás után levettem a léceket és visszamentem a megállóba, segítség kérés céljából. Egy kedves leányzó segített kiválasztani az időnek megfelelő viaszt, a lényeg pedig itt van:
"-és, akkor csak kenjem le ezzel az egész lécet?
-jaj nem nem, csak a talp alatti 30-40 cm-t, ha az egészet lekened, nem fog csúszni."
Milyen érdekes :) Egy szó mint 100, az elcseszett, egész léc felületén lévő viaszt ahogy tudtam ledörzsöltem, és lekentem ott ahol kell, azzal amelyikkel kell, és mentem tovább.
A kijárt lécnyomokra találva aztán nem is ment rosszul, bénázás persze volt nem is kevés, de sikerült "elkapni a ritmust" és még élveztem is a dolgot, tényleg. Egészen amíg kicsit lentebb nem csúsztam, ahol a hó és a levegő is pár fokkal melegebb volt. Ez a kis eltérés épp elég volt arra, hogy a lécen megmaradt felesleges viasz (tökéletesen nem sikerült lesikálni, mint utólag kiderült, erre a célra külön oldószer van) megolvadjon és beragadjon a hóba. Ismét sikálás következett, több kevesebb sikerrel. Annyira sikerült megtisztítani, hogy visszacsúszkáljak a villamosig, oda vissza kb. 3-4 órát mentem.
Összességében egy nagyon jó élmény volt, még azzal az 5 eséssel együtt is, amit mégis meg kell említenem a hitelesség kedvéért.
Időjárás
A múlt hét elején tavasz volt egy rövid ideig, ránk szakadt a fene nagy hőség (5-6 fok pluszban). A telet unók ennek meg is örültek, annak ellenére, hogy a melegedés esővel jár és bazi nagy latyakkal. Később kiderült, hogy ez csak tavasz-főpróba volt, az idő megint lehűlt, és esett is 50-60 cm friss hóembernek való. Azóta megint melegszik az idő, a napokban is csak éjszaka fagy, nappal már 0-1 fok van... de azért remélem lesz még síelésre alkalmas pár hét.
A fő hír ugye mindig utoljára van
Kereken egy hét múlva ilyenkor már az oslo-i reptéren hajléktalankodunk Pít barátommal, várva a reggeli gépre. A pom-pomos lányoknak és a meglepetés zenekarnak mondjátok meg, hogy nem kell nagy felhajtás, de ha nagyon ragaszkodnak hozzá: 26-án 09:35 kor landolunk Ferihegy 1. en :)
Zeneblokk
Egy jó egy rossz alapon haladva, most egy olyan szám következik, amit már nem kicsit ununk.
Az előző hetek kétség kívül legnagyobb durranása a villamos lerobbanása volt. Bizony (nem, nem defekt). Egyszer csak megállt és bemondták, hogy baj van a hálózattal, szíveskedjünk leszállni és a buszmegállóba fáradni. Mindenki így is tett, és nem kis tömeget hoztunk létre a már amúgy sem kihalt buszmegállóban. (Jó, tudom ez eddig nem nagy szám, a sztori most jön.) És aztán úgy 10 per múlva befutott egy taxi. Mondja a sofőr, hogy lehet beszállni, a központba megy. Senki meg sem mozdul, egészen a taxis varázs szaváig: "Ingyen van!". És hát a taxi tele is lett hirtelen. És sorra jött a többi ingyen taxi is, hogy felszedje az utasokat. (Értem egy munkatársam jött el.) Ha a lényeg nem ment át kedves olvasó: igen, a taxikat a Team Trafikk, a villamost üzemeltető cég küldte az utasokért, hogy az ő hibájuk miatt ne szívjon egy villamosnyi ember.
Síeltem :)
A túrasí cucc már megvan egy ideje, a bokagondok miatt nem lett kipróbálva, egészen múlt hét szombatig. Igyekszem objektív maradni, és úgy leírni, ahogy volt :) Első lépés: a léc viaszolása. Nyilvánvalóan fogalmam nem volt, hogy ezt hogyan kell csinálni, valójában a pontos célja sem volt világos (jobban csússzon-ne csússzon??). Annyit tudtam, hogy le kell waxolni. Meg is vettem a kis szettet, és a hőmérsékletnek megfelelő viasszal lekentem az egész (ez a szó: egész, fontos momentum lesz a továbbiakban) lécet. És örültem is persze, mint majom a fa**ának, hogy tudok sí lécet waxolni. Kivillamosoztam a Liánhoz, hátha ott nincs akkora tömeg mint a Bymarka-ban, nem röhögnek ki annyian. Tömeg nem is volt, szerencsére, a villamosmegállótól (így az ott lévő emberektől) elvonulva csatoltam fel a léceket... azaz csatoltam volna:) Mert naná, hogy a bakancson lévő csat akkorra már tele volt jéggel. A kulcsommal megoldottam, lécek fent. Lépek...lépnék... tolnám magam a botokkal... de a fenének nem akart csúszni. Kicsit sem. Mi több: ragadt. Többszöri szerencsétlen próbálkozás után levettem a léceket és visszamentem a megállóba, segítség kérés céljából. Egy kedves leányzó segített kiválasztani az időnek megfelelő viaszt, a lényeg pedig itt van:
"-és, akkor csak kenjem le ezzel az egész lécet?
-jaj nem nem, csak a talp alatti 30-40 cm-t, ha az egészet lekened, nem fog csúszni."
Milyen érdekes :) Egy szó mint 100, az elcseszett, egész léc felületén lévő viaszt ahogy tudtam ledörzsöltem, és lekentem ott ahol kell, azzal amelyikkel kell, és mentem tovább.
A kijárt lécnyomokra találva aztán nem is ment rosszul, bénázás persze volt nem is kevés, de sikerült "elkapni a ritmust" és még élveztem is a dolgot, tényleg. Egészen amíg kicsit lentebb nem csúsztam, ahol a hó és a levegő is pár fokkal melegebb volt. Ez a kis eltérés épp elég volt arra, hogy a lécen megmaradt felesleges viasz (tökéletesen nem sikerült lesikálni, mint utólag kiderült, erre a célra külön oldószer van) megolvadjon és beragadjon a hóba. Ismét sikálás következett, több kevesebb sikerrel. Annyira sikerült megtisztítani, hogy visszacsúszkáljak a villamosig, oda vissza kb. 3-4 órát mentem.
Összességében egy nagyon jó élmény volt, még azzal az 5 eséssel együtt is, amit mégis meg kell említenem a hitelesség kedvéért.
Időjárás
A múlt hét elején tavasz volt egy rövid ideig, ránk szakadt a fene nagy hőség (5-6 fok pluszban). A telet unók ennek meg is örültek, annak ellenére, hogy a melegedés esővel jár és bazi nagy latyakkal. Később kiderült, hogy ez csak tavasz-főpróba volt, az idő megint lehűlt, és esett is 50-60 cm friss hóembernek való. Azóta megint melegszik az idő, a napokban is csak éjszaka fagy, nappal már 0-1 fok van... de azért remélem lesz még síelésre alkalmas pár hét.
A fő hír ugye mindig utoljára van
Kereken egy hét múlva ilyenkor már az oslo-i reptéren hajléktalankodunk Pít barátommal, várva a reggeli gépre. A pom-pomos lányoknak és a meglepetés zenekarnak mondjátok meg, hogy nem kell nagy felhajtás, de ha nagyon ragaszkodnak hozzá: 26-án 09:35 kor landolunk Ferihegy 1. en :)
Zeneblokk
Egy jó egy rossz alapon haladva, most egy olyan szám következik, amit már nem kicsit ununk.
