Grakallen-Geitfjellet

Lade, a város fjordba nyúló része


Trondheim


ez a vas izé jelzi a csúcsot


kilátás a Grakallen-re a Geitfjellet alatti fennsíkról


az ebédlőm


gyökér


a fjord fentről


újra a Grakallen-en

Imádom Trondheim-ben, hogy ilyen közel van a természethez. 15-20 perc buszozás után kisebb hegyek, dombok és tavak között vagy. Így február utolsó napján rántott húsos szendvicsekkel és egy adag meleg teával a batyumban, ismét a Bymarka felé vettem az irányt.

A napsütésnek hála síelőkkel tömött buszon hagyjuk el a várost. A végállomásától (Skistua) először a már többször említett Grakallen-re (552 m) sétáltam fel. Bár már voltam fent, de még ősszel, latyakban, azóta változott egy s más :) A hegy oldalában sí pálya, a szűz havas részein léc és snowboard nyomok. A nap ragyog (tényleg), a hőmérséklet valahol -5 és -10 között van, mondhatni ideális. Kb. fél órás kaptató után a toppon voltam, a kilátás ismét gyönyörű volt, sőt.

A nap következő célja egy kb. 10 km-re lévő másik hegyecske, a Geitfjellet volt. A térkép jelöli is a remek túraösvényt a két pukli között, de nem eszik azt olyan forrón :) Hamar kiderült (valójában már a buszon) hogy itt a gyalog túrázás a kutyát nem érdekli. Léccel, csak léccel. Érts: CSAK. Két parkolóőrön, két nénin, egy apuka-kisfiú pároson kívül egész nap senki mást nem láttam, akinek ne lett volna túraléc a lábán. Kicsit már fura is volt. Az eredeti elgondolás szerint én is sítúrázni akartam, de sejthető volt, hogy a gyönyörű idő mást is kicsal majd, megtanulni pedig nem a fél város előtt szeretnék :) Ezáltal az ösvények és utak is mind léccel vannak lejárva, nem gyalog. Ebből pedig volt némi galiba. A két hegy közti legrövidebb út gyalog járhatatlan volt, a léc szépen felfekszik a porhóra is, de a bakancs sajnos nem, így minden lépésnél térdig szakadtam be. Sokáig nem is kínlódtam, útbaigazíttattam magam egy alternatív útvonalon, ami került ugyan, de járható volt.

Menet közben még többször kértem útbaigazítást, a helyismeret hiánya már csak ilyen, majd idővel. És olasznak is néztek, vagyis rákérdeztek, hogy igaz az vagyok. (de mivel nem egy 18-30 év közötti nő, így a válasz "nem" volt:) )
Nagyjából 2 óra gyaloglással értem a Geitfjellet-hez. A 'csúcs' alatti fennsíkon találtam egy remek kis ebédlőhelyet, már onnan is pazar kilátással. A tetejéről meg... A fjord, a szigetek, a hegyek, a város. Olyan "ezért érdemes" érzésem volt, és csak néztem ki a fejemből.

Bámészkodás után nem volt más hátra, mint a hazamenet. Ezt a szerencsére bíztam, 'majd lesz valahogy alapon'. Pár pillanatig még vaciláltam, útba ejtsem-e a Vattakammen (286m) nevű kilátóhelyet, de mivel már 17:30 múlt, inkább a nyugisan letalálás mellett döntöttem, és a Nappal együtt mentem le a városba. Bő egy óra alatt le is értem, a következő villamosig még volt fél órám. Ezt jutalomsörre vadászással töltöttem, majd felvillanó szemekkel vettem észre egy vasárnap is nyitva tartó boltot... De akkor szembesültem a norvég valósággal: mivel este 6 elmúlt, a sörpolc már le volt takarva. Így sajnos életbe lépett a "B-terv", a csokiskeksz.

Zeneblokk

Nehogy valaki megszólja, hogy negatív vagyok, ez egy teljesen jó szám a laza pop szintről. A nő pedig klasszikus norvég kiadás, 7-50 év között majd' mindenki így néz ki.