Túró Rudi, kávé

fentről: a várostól kb. 30 km-re a Vassfjellet


kicsit messzebb a síugró pálya


a "csúcsrúd" :)


20 cm a kerítés tetejéből, hó van elég


jobb, mint a lakat


mint az látszik is, már az első edzések is igen hatékonyak

A fenti cimborák társaságában "papírra vetem" az arra érdemeseket. Mostanában kicsit el lett hanyagolva ez a blog, talán nem is történt annyi esemény számba menő dolog, amit kényszeresen meg kellett volna osztanom, 1-2 talán mégis (vagy ha mégsem, majd úgy lesznek előadva).

Először is nemrég keltem fel, 12 órát aludtam egy huzamban, bemelegítőben. A hét némileg kifárasztott, hogy miért, azt csak később árulom el, hogy fenntartsam az olvasói érdeklődést. Micsoda izgalmak mi? Én megmondtam.


Lian Hágó -Déli oldal

"""Kerek egy hete szombaton a Lian Hágó (291 m !) meghódítására indultam. Szigorúan alpesi stílusban, semmi táborlánc, semmi magashegyi teherhordók vagy jakok. Mindent, ami a boldogulásomhoz kellett magam cipeltem, egy iskolatáskában (!!). A rizikót tovább emelve az oxigén használatát is elvetettem, SŐT, társ nélkül indultam útnak, szólóban (!!!).

1. szakasz: ház-villamos

Az út rögtön egy hatalmas kaptatóval kezdődött, felfelé, egészen a villamosmegállóig. A szintidő 5 perc, a hátszélnek hála nekem 3 azaz három (!) perc alatt sikerült. A megállóban rögtön le is ültem, nem lehet ezt bírni. A villamosra meredek lépcsőn szálltam fel, ezt teljesítve szintén a legközelebbi ülőhely volt a cél, ahol 15 percig embert próbáló körülmények között ültem egy helyben.

2. szakasz: villamos-csúcs

A megpróbáltatásokat kiheverve leszálltam a villamosról. Rögtön szemem elé is tárult a HEGY, tetején friss hóra és viharos szélre utaló hózászló, oldalán friss lavinanyomok. Elindultam. A játszadozó kiskutyák, szánkózó gyerekek, és hógolyózó, rohangáló fiatalok mellett elhaladva, csak a célra koncentráltam, és 20 azaz húsz (!!) perces küzdelem árán a hegy 291 m(!!!)-es csúcsán álltam. Egész Norvégia a talpam alatt, felettem cikáz egy BBC, egy CNN és egy MTI helikopter.

3. szakasz: csúcs-villamos-ház

Ezt le sem írom, olyan izgalmas volt. """

Szóval. A múlt héten, tele hassal ebéd után, kivillamosoztam a Lian tóhoz, hogy szemügyre vegyem a felette lévő kilátót (291 m) egy 15-20 perces délutáni séta kereteiben. De kiszinezve sokkal izgibb volt, mint ez az egy mondat :)

A sztoriból is lejön, hogy a mindennapok baromira nem úgy telnek, ahogy én azt kigondoltam 1-2 hónapja (heti 4-5 mászás, többszöri sífutás). A lécek a falnak támasztva, a múszócucc szögre akasztva porosodik, boka-urat meg türelmesen fáslizom. Pít javaslatára viszont elkezdtünk edzeni járni, a tuti jó kis edzőterem, havi 300 nok-ért (kb. 9000 Ft) szinte ajándék. Viszont a november óta alvó izommaradványaim nem kicsit lepődtek meg, az izomlázra pedig az egy helyben fekvés tűnik e legkényelmesebb gyógymódnak.

A Nap látogatásai is érezhetően hosszabbodnak, már nem csak be-bekacsint pár percre. Sőt, tegnap volt az első nap, hogy világosban mentem reggel, és világosban is jöttem haza; ilyen az ősz eleje óta nem volt.


Új zenei blokk

A bejegyzések végére mostantól egy nagy norvég slágert biggyesztek. Hogy meghallgathassátok, amit mi is napi 2-3-4x hallgatunk meg a biztos berögződés érdekében.

Fogadjátok sok szeretettel a Dunkeyboy zenekar új számát. Igazi zeneipari melléktermék. Felhívnám a figyelmet az énekes hangjára, (lelövöm a poént: férfi) és a 2:00 és 2:11 között lévő dob-és gitár szólóra.