Vissza a természetbe

panoráma

Trondheim fentről

csak legyen már rólam is egy

a Baklidammen fentről

ma is lemegy

a Grakallen teteje az óriások golflabdáival

hogy ne tévedjen el a magam fajta

a Baklidammen partán, felette a cél(ocska)

ez bizony jég...

a Theisendammen partján

Hétvége, napsütés, hideg. Nem nagyon, rétegesen öltözve épp jó. Minden adott hát egy kisebb biciklis-gyalogos kiránduláshoz. Az úti cél egy kisebb dombocska, a Grakallen (552 m) volt 1-2 kisebb tavat útba ejtve. A város eleve nem nagy, én pedig, bár nem a legszélén, de egy külsőbb kertvárosi részben lakok, így nem kell órákat buszoznom, vonatoznom stb. hogy a természetben legyek. Így 25-30 perc (felfelé) tekerés után már a Thiesendammen tó partján fotózhattam.

Továbbhaladva nyugat felé a "szomszéd" tó, a Baklidammen percek alatt elérhető (kb. 15). Mind két tó duzzasztva van, a Baklidammen gátján át is tekertem. Vicces, hogy jobbra nézve víztükröt, balra pedig 30-35 m-es szakadékot látsz. A gátak már csak ilyenek :)

Kis bámészkodás után a ""csúcs"" felé vettem az irányt, szorgosan tekertem felfelé, de, amikor egy előttem futót hosszas üldözés után sem tudtam megelőzni, úgy gondoltam, hogy ez már mégis csak ciki, a bringát letettem és gyalog mentem tovább. Sűrű fenyőerdő, a levegőt harapni lehet, mint a Milka reklámban, az ösvény kicsit latyakos, 1 hete még 15-20 cm-es hó volt.

Másfél, két óra után értem fel... a kilátás leírhatatlan, talán a vártnál is szebb egy kicsit. A dombtetőn meteorológiai állomás és bazi nagy szél, ami el is vette a kedvem attól, hogy még órákig nézelődjek. Fotók hada, álszerény pózolás az önkioldónak és nyomás le. Egy lentebb lévő túristaház szélvédettebb padján még tartottam egy kisebb pipa-bámészkodásasemmibe szünetet, lementem a biciklihez, kigurultam a fő útra, és, a feljövethez képest félelmetesen hamar, kb. 20 perc múlva már otthon is voltam és öntöttem magamba a meleg teát.