Jó étvágyat

az a bizonyos slambuc. természetesen minden vacsora előtt szépen feldíszítem a kaját, nem csak most a kép miatt :-)

a paprikaköltemény

fahéjas sült alma fagyival... atyavilág

Már az első ebédidőkor sejthető volt, hogy azért itt változások lesznek. Elsősorban étrend téren, de bevallom, a "12-kor együtt négyen kivonulunk, körbeüljük az asztalt, megterítünk, olvasunk és beszélgetünk 12:30-ig" sem volt annyira megszokva. Még ha az asztal közepén pislogó mécsesektől el is tekintünk, ez egy baromi jó dolog; ha dolgozunk, dolgozunk (na erről azért később még írok), de, ha eszünk, eszünk, nem stresszesen, nem gyorsan bedobva, egyben lenyelve.

Ki is pakoltam a még otthonról mentett jó kis rántotthusit, meglepett viszont, hogy senki nem eszik főtt kaját. A tipikus norvég ebéd mint kiderült a kenyér, valamivel megpakolva, meleget csak este esznek. Kis felvágott, sajt, saláták, lekvár, de a kenyér a kulcs. Így nem volt hát meglepő, hogy, amikor helyet foglaltam 4 jókora rántott hússal, azért néztek egy nagyot. Amúgy nem is tudták, mi az (szegények...).

Szép lassan én is átvettem a norvég szokást, egyszerű, praktikus. Délben szendvics, munka után kis főzés. Na de mit? Pár hetes tészta diéta után eléggé ráuntam az olasz csodára, bárhogy variáltam (sajt, tejföl, szósz... akármi) már ránézni sem akarok. És akkor megszületett a...

Slambuc, norvég módra

Hozzávalók:

-száraz bacon + olaj (-> jó kis füstölt mangalicaszalonna)
-Hindu paprika (->kalocsai, szegedi piros paprika)
-penne tészta (->lebbencs tészta)
-fekete, fonnyadt importkrumpli
-vöröshagyma

A tréfát félretéve, gondoltam felidézem az otthoni ízeket, de a vásárlásnál kisebb nyüansz adódott, mint látható. De anya mindig azt mondta, hogy "a dolgokat tudni kell pótolni", így nem adtam fel. Az egyik munka társamnak vittem is kóstolót a trad norvég káposztás valamilyen combért cserébe, nagyon bejött neki... nem is volt rossz, csak ha már ettél igazi slambucot.

Az Évánál & Gábornál töltött több vacsora végül vissza hozta az otthon maradt főző kedvem is. Idővel letisztult az is, hogy itt mi számít olcsónak, normálisnak és drágának. Így már minden -az ajándék fűszereket hozzáadva, köszi É&G- adott volt ahhoz, hogy a tésztát felváltsa az előre pácolt karaj, vajas krumpli, sült alma és barátaik. Végtelenül egyszerű dolgok, csak az a pici ötletesség kellett, ami szerencsére meg is kaptam a fentebb említett két drága jó embertől.

Ja, a héten csináltam lecsót is. Sajnos azt is norvég módra :-)

ui.: a norvég ételekről majd írok még, van 1-2 ízlelésre méltó.