Ideút, megérkezés

a Trondheim-fjord a reptéri buszról

leszállás Oslo-ban

tök jó, hogy az ablak mellett ülök :) (a fotózás után pár perccel már horkolok is)

felszállás, Ferihegy

a gépről kinézve: anya-apa nézi, ahogy kireppen a fióka a fészekből...

Az időrendiséget szigorúan betartva, azt, hogy miért norvégslambuc a norvégslambuc, csak később indokolom meg.

Siettél? -kérdezte vigyorogva a MALÉV-es kisasszony Ferihegy 1. termináljában a csomagok leadásánál. "Egy kicsit"-válaszoltam, de a gyöngyöző homlok lebuktatott. Minden leadott pakk befért a súly limitbe (egyenként 20 kg alatt). Idő híján sajnos/szerencsére a szülőktől való búcsút sem lehetett sokáig húzni. A beszállás sikeres, öv le, laptop ki, a testüreg motozás elmaradt szerencsére. Pár perc múlva már a gép felé tartó buszról figyeltem, vajon melyik lesz az én madaram. Feltrappolva a gép lépcsőjén kicsit meglepődtem, nem volt egy óriás, mindig nagyobbnak képzeltem, most repültem először. Ahogy a gép kigurult még percekig láttam, ahogy anya-apa a felszállásomra vár... a rövid csatát a torkomban lévő gombóccal végül sikerült megnyerni.

Amikor a turbinák bepörögtek kicsit úgy éreztem magam mint a vidámparkban. Fék kienged, start, ülésbesüppedés. Uhh, van ebben a dögben erő -gondoltam, és már a levegőben is voltunk. A kilátás a felhőkig állati, a felhők felett meg első bálozó lévén 'érdekes'. A monoton duruzsolás és az annyira mégsem változatos kilátás viszont sokáig nem tartott ébren:) Szűk 2.5 óra után óramű pontossággal szálltunk le Oslo-ban. A csomagokat sajnos újra le kellett adni, de volt idő bőven... fura is volt:)
És irány Trondheim. Az út csak egy órás, nagyon hamar eltelik, a leszállásnál érzett hasogató fejfájáson kívül minden ideális.

A reptéri busszal az ablakra tapadva, fényképezővel a kezemben mentem a vaernes-i reptértől Trondheim-ig.
A városban találkoztam a leendő főnökömmel, bejelentkeztem egy motelba, amit szerencsére a cég fizetett, így elég motiváltak voltak abban, hogy segítsenek albérletet keresni. Este Thomas, a labor vezetője megmutatta a leendő munkahelyem, aztán meghívott egy vacsorára, hogy megbeszéljünk pár dolgot, meg hát nem esett rosszul pár falat sem, repülés előtt nem ettem, biztos, ami biztos alapon. Nem törte magát, hogy bevezessen a norvég konyha ízeibe... elmentünk egy kínaiba:)

Este a motelben... ekkor fejben még csak "osztálykirándulás" érzésem van, pedig elvileg nem csak pár napra jöttem.