Nyolc nap motel

a Lian tó

az arányok annyira nem jönnek ki, a két, egyenként 1.5 m-es csuka itt sokkal kisebbnek tűnik

itt ilyen a galamb

életkép a motelből (tudom Mami, rendrakás :-) )

Másnapra meg is beszéltük, hogy bemegyek a laborba, csak ismerkedés és "kis tudásom megmutatása" céljából. Amikor reggel 9-körül bementem, a főnök még sehol nem volt, így volt alkalmam megismerni a 2 munkatársasszonyt. Az első benyomás kimondottan kellemes volt, hála a norvégok szigorú 'mindenkivel legyél udvarias, mindenkire mosolyogj stb.' neveltetésének. Ez alapvetően egy elég barátságos hangulatot teremtett már a bemutatkozásnál is. "Érezd magad otthon". Ahogy megjött Thomas rögtön kaptam is egy kis munkát, először azt hittem, hogy csak próba, de nem, saját esetet adott. (A szakmai különbségeket kicsit később, külön, hogy akit nem érdekel, az átugorhassa).

Az első munkanap után kis városnézés, sétálgatás következett. Szombatra pedig megbeszéltünk egy pecázást néhány új ismerőssel; lehetőség számtalan ugye. Nem csak a fjord kínálja magát, de a számtalan kis tó is, egymástól gyakorlatilag percekre, ha az egyik nem jön be, csak arrébb gurulsz. Egy kis csuka horogra is akadt, büszke is voltam, naná. Egészen amíg Gábor nem fogott egy 3x akkorát:) Nade, kicsi, nyeszlett, de az enyém ugyebár. Pár napra rá el is készítettük, najó, Gáborék elkészítették és jó ízzel el is fogyasztottuk a zsákmányt.

Az első munkahét amolyan "átneveléssel", és annak a megszokásával telt, hogy galamb helyett sirály repked az ablak előtt. Megmutatták, hogy ők hogyan csinálják, és tőlem hogyan várják el, ill. hogyan nem, és bevezetgettek az ottani szokásokba. Sok sok kis részlet, de éppen ezek megtanulásává váltam kívülállóból a csapat részévé.

Mind e közben Thomassal folyamatosan néztük a netes ill. újság hírdetéseket, több kevesebb sikerrel. Vagy drága, vagy messze van, vagy drága és messze van. Vagy olcsó, de szar. Ilyen lakások voltak, 1-2-t meg is néztünk, de szeptember lévén, mivel Trondheim is egyetem város, saccra 25-30.000 diák is e tájban keresett lakást, így szó szerint sorban kellett állni és pofa vizitekre kellett menni... utáltam.

A herce hurca egy jó hétig tartott, míg nem találtunk egy normális házat, vagyis abban egy szobát. Csütörtök este megnéztük, pénteken már pakolhattam is be szerencsére. Aranyos fő bérlők, szolid lakó társak (3). A környék csendes, a belvárostól 3-4 km. Tehát minden ideálisnak látszik ahhoz, hogy lassan elmúljon a "kirándulni mentem" érzés.