Impresszió az időjárásról

Reggel szakadó hóban mentem dolgozni, szemmel láthatóan tavaszodik. Aztán kisebb megszakításokkal, de folytatódott a havazás nap közben is. Jelenleg kereken 1 C fok van, a szöges gumik még maradhatnak azt hiszem. Továbbá érdemes jobbra nézni a "Hol jár a Nap?" modulra is, a számok nem hazudnak: bezony a nap 21:40-kor nyugszik. Legalább nem kell pöcsölni a bicikli lámpával :)

Zeneblokk

A P3 rádió nagy kedvence, közepes fölé.
30 seconds to Mars: Kings and Queens

Pár hét késéssel, de...

már megint külföldi vagyok

... csak megszületik a "visszajöttem Norvégiába, tök jó volt otthon" miniposzt. A múltheti hófúvásokkal megérkezett norvég tavasz okozott némi káoszt a fejemben, vissza kell állni. Az újdonságok: Gabriella személyében új taggal bővült a magyar falu, és újra futni kezdtem. Továbbá Gabival és Píttel belekezdtünk egy 1500 db-os Eiffel-torony puzzle-be, még nem tudtam eldönteni, hogy ez jó-e vagy idegesít. Következőleg viszont sör helyett egy rekesz RedBull-al kéne leülni rakosgatni a hatékonyság érdekében:) A legérdekesebb dolog viszont, hogy jelenleg is (21:00) totál világos van, és még lesz is vagy 40 percig. Ez egy annyira miniposzt, hogy már vége is van.

Egy norvég banda angolul, szerintem nem rossz.

Nincs cím

és már a fák is rügyeznek


a srácok gondolom túlélőset játszanak a takaró alatt -vagyis remélem :)


így lehet az, hogy míg a belvárosban süt a Nap, kicsit fentebb szakad a hó

Megtörtént esemény alapján

Az előző hetek kétség kívül legnagyobb durranása a villamos lerobbanása volt. Bizony (nem, nem defekt). Egyszer csak megállt és bemondták, hogy baj van a hálózattal, szíveskedjünk leszállni és a buszmegállóba fáradni. Mindenki így is tett, és nem kis tömeget hoztunk létre a már amúgy sem kihalt buszmegállóban. (Jó, tudom ez eddig nem nagy szám, a sztori most jön.) És aztán úgy 10 per múlva befutott egy taxi. Mondja a sofőr, hogy lehet beszállni, a központba megy. Senki meg sem mozdul, egészen a taxis varázs szaváig: "Ingyen van!". És hát a taxi tele is lett hirtelen. És sorra jött a többi ingyen taxi is, hogy felszedje az utasokat. (Értem egy munkatársam jött el.) Ha a lényeg nem ment át kedves olvasó: igen, a taxikat a Team Trafikk, a villamost üzemeltető cég küldte az utasokért, hogy az ő hibájuk miatt ne szívjon egy villamosnyi ember.

Síeltem :)

A túrasí cucc már megvan egy ideje, a bokagondok miatt nem lett kipróbálva, egészen múlt hét szombatig. Igyekszem objektív maradni, és úgy leírni, ahogy volt :) Első lépés: a léc viaszolása. Nyilvánvalóan fogalmam nem volt, hogy ezt hogyan kell csinálni, valójában a pontos célja sem volt világos (jobban csússzon-ne csússzon??). Annyit tudtam, hogy le kell waxolni. Meg is vettem a kis szettet, és a hőmérsékletnek megfelelő viasszal lekentem az egész (ez a szó: egész, fontos momentum lesz a továbbiakban) lécet. És örültem is persze, mint majom a fa**ának, hogy tudok sí lécet waxolni. Kivillamosoztam a Liánhoz, hátha ott nincs akkora tömeg mint a Bymarka-ban, nem röhögnek ki annyian. Tömeg nem is volt, szerencsére, a villamosmegállótól (így az ott lévő emberektől) elvonulva csatoltam fel a léceket... azaz csatoltam volna:) Mert naná, hogy a bakancson lévő csat akkorra már tele volt jéggel. A kulcsommal megoldottam, lécek fent. Lépek...lépnék... tolnám magam a botokkal... de a fenének nem akart csúszni. Kicsit sem. Mi több: ragadt. Többszöri szerencsétlen próbálkozás után levettem a léceket és visszamentem a megállóba, segítség kérés céljából. Egy kedves leányzó segített kiválasztani az időnek megfelelő viaszt, a lényeg pedig itt van:
"-és, akkor csak kenjem le ezzel az egész lécet?
-jaj nem nem, csak a talp alatti 30-40 cm-t, ha az egészet lekened, nem fog csúszni."
Milyen érdekes :) Egy szó mint 100, az elcseszett, egész léc felületén lévő viaszt ahogy tudtam ledörzsöltem, és lekentem ott ahol kell, azzal amelyikkel kell, és mentem tovább.
A kijárt lécnyomokra találva aztán nem is ment rosszul, bénázás persze volt nem is kevés, de sikerült "elkapni a ritmust" és még élveztem is a dolgot, tényleg. Egészen amíg kicsit lentebb nem csúsztam, ahol a hó és a levegő is pár fokkal melegebb volt. Ez a kis eltérés épp elég volt arra, hogy a lécen megmaradt felesleges viasz (tökéletesen nem sikerült lesikálni, mint utólag kiderült, erre a célra külön oldószer van) megolvadjon és beragadjon a hóba. Ismét sikálás következett, több kevesebb sikerrel. Annyira sikerült megtisztítani, hogy visszacsúszkáljak a villamosig, oda vissza kb. 3-4 órát mentem.
Összességében egy nagyon jó élmény volt, még azzal az 5 eséssel együtt is, amit mégis meg kell említenem a hitelesség kedvéért.

Időjárás

A múlt hét elején tavasz volt egy rövid ideig, ránk szakadt a fene nagy hőség (5-6 fok pluszban). A telet unók ennek meg is örültek, annak ellenére, hogy a melegedés esővel jár és bazi nagy latyakkal. Később kiderült, hogy ez csak tavasz-főpróba volt, az idő megint lehűlt, és esett is 50-60 cm friss hóembernek való. Azóta megint melegszik az idő, a napokban is csak éjszaka fagy, nappal már 0-1 fok van... de azért remélem lesz még síelésre alkalmas pár hét.

A fő hír ugye mindig utoljára van

Kereken egy hét múlva ilyenkor már az oslo-i reptéren hajléktalankodunk Pít barátommal, várva a reggeli gépre. A pom-pomos lányoknak és a meglepetés zenekarnak mondjátok meg, hogy nem kell nagy felhajtás, de ha nagyon ragaszkodnak hozzá: 26-án 09:35 kor landolunk Ferihegy 1. en :)

Zeneblokk

Egy jó egy rossz alapon haladva, most egy olyan szám következik, amit már nem kicsit ununk.

Grakallen-Geitfjellet

Lade, a város fjordba nyúló része


Trondheim


ez a vas izé jelzi a csúcsot


kilátás a Grakallen-re a Geitfjellet alatti fennsíkról


az ebédlőm


gyökér


a fjord fentről


újra a Grakallen-en

Imádom Trondheim-ben, hogy ilyen közel van a természethez. 15-20 perc buszozás után kisebb hegyek, dombok és tavak között vagy. Így február utolsó napján rántott húsos szendvicsekkel és egy adag meleg teával a batyumban, ismét a Bymarka felé vettem az irányt.

A napsütésnek hála síelőkkel tömött buszon hagyjuk el a várost. A végállomásától (Skistua) először a már többször említett Grakallen-re (552 m) sétáltam fel. Bár már voltam fent, de még ősszel, latyakban, azóta változott egy s más :) A hegy oldalában sí pálya, a szűz havas részein léc és snowboard nyomok. A nap ragyog (tényleg), a hőmérséklet valahol -5 és -10 között van, mondhatni ideális. Kb. fél órás kaptató után a toppon voltam, a kilátás ismét gyönyörű volt, sőt.

A nap következő célja egy kb. 10 km-re lévő másik hegyecske, a Geitfjellet volt. A térkép jelöli is a remek túraösvényt a két pukli között, de nem eszik azt olyan forrón :) Hamar kiderült (valójában már a buszon) hogy itt a gyalog túrázás a kutyát nem érdekli. Léccel, csak léccel. Érts: CSAK. Két parkolóőrön, két nénin, egy apuka-kisfiú pároson kívül egész nap senki mást nem láttam, akinek ne lett volna túraléc a lábán. Kicsit már fura is volt. Az eredeti elgondolás szerint én is sítúrázni akartam, de sejthető volt, hogy a gyönyörű idő mást is kicsal majd, megtanulni pedig nem a fél város előtt szeretnék :) Ezáltal az ösvények és utak is mind léccel vannak lejárva, nem gyalog. Ebből pedig volt némi galiba. A két hegy közti legrövidebb út gyalog járhatatlan volt, a léc szépen felfekszik a porhóra is, de a bakancs sajnos nem, így minden lépésnél térdig szakadtam be. Sokáig nem is kínlódtam, útbaigazíttattam magam egy alternatív útvonalon, ami került ugyan, de járható volt.

Menet közben még többször kértem útbaigazítást, a helyismeret hiánya már csak ilyen, majd idővel. És olasznak is néztek, vagyis rákérdeztek, hogy igaz az vagyok. (de mivel nem egy 18-30 év közötti nő, így a válasz "nem" volt:) )
Nagyjából 2 óra gyaloglással értem a Geitfjellet-hez. A 'csúcs' alatti fennsíkon találtam egy remek kis ebédlőhelyet, már onnan is pazar kilátással. A tetejéről meg... A fjord, a szigetek, a hegyek, a város. Olyan "ezért érdemes" érzésem volt, és csak néztem ki a fejemből.

Bámészkodás után nem volt más hátra, mint a hazamenet. Ezt a szerencsére bíztam, 'majd lesz valahogy alapon'. Pár pillanatig még vaciláltam, útba ejtsem-e a Vattakammen (286m) nevű kilátóhelyet, de mivel már 17:30 múlt, inkább a nyugisan letalálás mellett döntöttem, és a Nappal együtt mentem le a városba. Bő egy óra alatt le is értem, a következő villamosig még volt fél órám. Ezt jutalomsörre vadászással töltöttem, majd felvillanó szemekkel vettem észre egy vasárnap is nyitva tartó boltot... De akkor szembesültem a norvég valósággal: mivel este 6 elmúlt, a sörpolc már le volt takarva. Így sajnos életbe lépett a "B-terv", a csokiskeksz.

Zeneblokk

Nehogy valaki megszólja, hogy negatív vagyok, ez egy teljesen jó szám a laza pop szintről. A nő pedig klasszikus norvég kiadás, 7-50 év között majd' mindenki így néz ki.

Túró Rudi, kávé

fentről: a várostól kb. 30 km-re a Vassfjellet


kicsit messzebb a síugró pálya


a "csúcsrúd" :)


20 cm a kerítés tetejéből, hó van elég


jobb, mint a lakat


mint az látszik is, már az első edzések is igen hatékonyak

A fenti cimborák társaságában "papírra vetem" az arra érdemeseket. Mostanában kicsit el lett hanyagolva ez a blog, talán nem is történt annyi esemény számba menő dolog, amit kényszeresen meg kellett volna osztanom, 1-2 talán mégis (vagy ha mégsem, majd úgy lesznek előadva).

Először is nemrég keltem fel, 12 órát aludtam egy huzamban, bemelegítőben. A hét némileg kifárasztott, hogy miért, azt csak később árulom el, hogy fenntartsam az olvasói érdeklődést. Micsoda izgalmak mi? Én megmondtam.


Lian Hágó -Déli oldal

"""Kerek egy hete szombaton a Lian Hágó (291 m !) meghódítására indultam. Szigorúan alpesi stílusban, semmi táborlánc, semmi magashegyi teherhordók vagy jakok. Mindent, ami a boldogulásomhoz kellett magam cipeltem, egy iskolatáskában (!!). A rizikót tovább emelve az oxigén használatát is elvetettem, SŐT, társ nélkül indultam útnak, szólóban (!!!).

1. szakasz: ház-villamos

Az út rögtön egy hatalmas kaptatóval kezdődött, felfelé, egészen a villamosmegállóig. A szintidő 5 perc, a hátszélnek hála nekem 3 azaz három (!) perc alatt sikerült. A megállóban rögtön le is ültem, nem lehet ezt bírni. A villamosra meredek lépcsőn szálltam fel, ezt teljesítve szintén a legközelebbi ülőhely volt a cél, ahol 15 percig embert próbáló körülmények között ültem egy helyben.

2. szakasz: villamos-csúcs

A megpróbáltatásokat kiheverve leszálltam a villamosról. Rögtön szemem elé is tárult a HEGY, tetején friss hóra és viharos szélre utaló hózászló, oldalán friss lavinanyomok. Elindultam. A játszadozó kiskutyák, szánkózó gyerekek, és hógolyózó, rohangáló fiatalok mellett elhaladva, csak a célra koncentráltam, és 20 azaz húsz (!!) perces küzdelem árán a hegy 291 m(!!!)-es csúcsán álltam. Egész Norvégia a talpam alatt, felettem cikáz egy BBC, egy CNN és egy MTI helikopter.

3. szakasz: csúcs-villamos-ház

Ezt le sem írom, olyan izgalmas volt. """

Szóval. A múlt héten, tele hassal ebéd után, kivillamosoztam a Lian tóhoz, hogy szemügyre vegyem a felette lévő kilátót (291 m) egy 15-20 perces délutáni séta kereteiben. De kiszinezve sokkal izgibb volt, mint ez az egy mondat :)

A sztoriból is lejön, hogy a mindennapok baromira nem úgy telnek, ahogy én azt kigondoltam 1-2 hónapja (heti 4-5 mászás, többszöri sífutás). A lécek a falnak támasztva, a múszócucc szögre akasztva porosodik, boka-urat meg türelmesen fáslizom. Pít javaslatára viszont elkezdtünk edzeni járni, a tuti jó kis edzőterem, havi 300 nok-ért (kb. 9000 Ft) szinte ajándék. Viszont a november óta alvó izommaradványaim nem kicsit lepődtek meg, az izomlázra pedig az egy helyben fekvés tűnik e legkényelmesebb gyógymódnak.

A Nap látogatásai is érezhetően hosszabbodnak, már nem csak be-bekacsint pár percre. Sőt, tegnap volt az első nap, hogy világosban mentem reggel, és világosban is jöttem haza; ilyen az ősz eleje óta nem volt.


Új zenei blokk

A bejegyzések végére mostantól egy nagy norvég slágert biggyesztek. Hogy meghallgathassátok, amit mi is napi 2-3-4x hallgatunk meg a biztos berögződés érdekében.

Fogadjátok sok szeretettel a Dunkeyboy zenekar új számát. Igazi zeneipari melléktermék. Felhívnám a figyelmet az énekes hangjára, (lelövöm a poént: férfi) és a 2:00 és 2:11 között lévő dob-és gitár szólóra.

Uke 03-04

5 hónap egy pillanat

Akkor szépen sorban időrendben, ahogy illik.

Így lett sícuccom

Mondjuk ez nem egy nagy sztori, kaptam, ennyi :) Minden norvégnak van legalább egy léce, amit elvileg folyamatosan használ, plusz 1-2, ami "ú most akciós" és meg kell venni. Így van ezzel a kedves főnököm is, ill. az apukája, aki kb. velem egy magas, a cipő méretünk is egyezik, neki pedig ez a szett már nem kell, így megkaptam használatra (léc, kötéssel és bakival + botok). Bár a viaszokat nekem kellett állnom, így annyira már nem is érte meg :)

Aurora borealis -az északi fény

Úgy két hete este ezt az SMS-t kaptam: "Nézz az égre, északi fény van". Fényképező, sapka, papucs, nyomás ki. Először csak egy halvány kékes-zöld csík volt az égen, ami a város fényeivel keveredve még nem volt egy katarzis, de aztán lassan elkezdett mozogni, S-szerű alakzatokat felvenni, hol erősödni, hol halványodni. Pár percig néztem, megpróbáltam 1-2 képet csinálni róla (nem sikerült) aztán le is fagytam, meg rá is jöttem, hogy a nappali ablaka is a fények felé néz, így bentről moziztam tovább.

A bok...

...ám közben sokat javult a múlt héten. A lila-kék-vörös színek fakultak, az alakja viszont továbbra is egy tojást nyelt kígyóé sajnos, de idővel csak összemegy. 'Mindenki a maga orvosa' alapon spéci kenőccsel, fáslival, és villamos bérlettel gyógyítom, azaz a bicikli most pihen -azt hiszem a doki is ezt javasolta volna.


Tehát tömegközlekedek, ami itt így megy

Ha béna vagy vehetsz jegyet 30 NOK-ért, így a legdrágább, a bérlet praktikusabb. A rendszer nagyon utasbarát és rugalmas, így a bérletből is van több féle; nyithatsz egy számlát, amire annyi pénzt teszel, amennyit akarsz, így egy út 22.5 NOK, a számla nem évül el, így addig utazol, amíg van pénz a kontódon. Vagy vehetsz heti/havi korlátlan bérletet, (a heti 190NOK) ami meg akkor jó, ha rövid idő alatt sokat mész, így minél többet, annál kevesebbre jön ki egy út. Maguk a járművek egyáltalán nem hiper-szeperek, talán nem is ez a lényeg...
Hanem ez: babakocsi? nem probléma. 2-3? az sem. Külön hely van erre a célra fenntartva, ahova remekül bepasszolnak a kocsik, leszíjazhatod, és a kocsihoz legközelebb eső ülőhelyről már pattan is fel az ott lévő, hogy átadja a kismamának, kispapának, vagy magának egy másik kisgyereknek. Igen, a gyereknek. Mert ugye, miért ne adná át? Pontosan az a gyerek tartja majd el a norvég társadalmat 20-25 év múlva, így kijár neki is a tisztelet. (Bár ez a téma engem még nem érint, nem rég akadtam rá egy ellenpéldáról szóló cikkre.)
Sokkal inkább meglepett az, amikor a villamosra biciklivel szállt fel az utánam jövő... mert természetesen ezzel sincs semmi probléma; felteszi, leköti és leül olvasni. Ugyan ez a helyzet a szánkózó óvodással, vagy a síelni indulókkal; sem a szánkó, sem a lécek miatt nem fenekel el az ellenőr (ami nincs is).

Svartlamoen

Azaz egy "város a városban" a központtól 5 percre. A név egy városrészre utal, aminek a lakói egy különálló közösséget alkotnak. Különc szokásokkal, saját óvodát működtetnek, saját kocsmájuk van. Az itt lévő lakások annyiért vehetők ki, mint egy külvárosi szoba, természetesen nem akárkinek, csak annak, aki beleillik a közösségbe. Itt van az ingyen bolt is, ahova azt viszel be, amire már nincs szükséged, és azt hozol el, ami neked nincs, de kell. Pénzcsere nélkül mindez, a közösség erősen fogyasztói-és túl jóléti társadalom -ellenes. Néhány évente saját fesztivált csinálnak Eat the Rich Festival néven (edd meg a gazdagokat). Gondolom kitaláljátok, hogy ez is díjtalan. Na de hogy jön ez ide? Egy munkatársam, kódnevén 'A szipogós lány' mesélt Pítnek meg nekem erről a helyről, mondván, hogy el kéne mennünk egyszer, az emberek nyitottak, barátságosak, és a Ramp-ben -a "saját" kocsmájukban- még a sör is olcsóbb.
Hirtelen felidulásból szombaton célba is vettük az objektumot. Ami elsőre feltűnt, hogy az ajtó előtt nem áll biztonsági, szívesen vagy látva, és bent is barátibb volt a közeg, kevésbé sznobos, mint máshol. De persze tele volt, és a baráti közegre hirtelen rá is cáfolt egy kisebb kakaskodás, de a háton-széktörés szerencsére elmaradt. A helyet 1-2 óra múlva elhagyva a belváros felé vettük az irányt, de csak egy, a járdán rakott tűz mellett álló srácig jutottunk. Meg is álltunk persze, a -14 fokban. Addig beszélgettünk, míg egy ajtóra mutatva be nem hívott minket. És azt hiszem akkor cseppentünk bele ittlétünk eddigi legnagyobb bulijába :) Mint egy házibuli, csak nem egy házban, hanem egy "pub"ban. Teljesen proli, semmi csicsa, egyszerű rendes emberek, érdeklődőek, hogy kik vagyunk-mit csinálunk, a pult alól árulják bolti áron a sört, és örülnek, hogy ott vagy. Nyitva tartás nincs, alkalmanként nyitják ki, rendszer nélkül. És olyankor is csak egy szűk kör tud róla, (a rendőrség valószínűleg nem része ennek a körnek) meg aki véletlen belecseppen, mit mi :) Így hát maradtunk, csocsóztunk reggelig, számtalanszor elpicsáztuk a norvégokat és végre nem zavartak el 2-kor. És egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a norvégokhoz... ami Norvégiában csak előny lehet.

Valami azért minden norvég buliból hiányzik...

Az érem másik oldala

Norvégia mediterrán arca


szerintem magától került oda


ősszel a Grakallen alatt: a Rema1000 üzletlánc reklámújság-hegyei szétdobálva. egyszerűbb, mint kihordani


őszi séta a Bymarkában: tegelni itt is menő


szeptemberben egy vasárnap reggel a fjord parton: szépen egymás mellé tett cipők, a hölgy gondolom józanul hagyta itt

Avagy vegyes negatív blokk a kolbászból lévő kerítés megcáfolására.

Norvégia gazdag ország, klasszikus jóléti állam. Az Északi tengeri olaj sok sok évre előre bebiztosította a nélkülözés hiányát, a Golf-áramlatnak hála a fjordok télen is jég mentesek, így hal is van dögivel. A GDP tehát szárnyal, válságnak nyoma sincs, apu hétvégente síelni viszi a szőke gyerekeit. Az utcán mosolyognak Rád, ha fizetsz egy szolgáltatásért épp' csak a valagad nem csókolják meg. És a busz sofőr is kedvesen néz Rád, még, ha egy marék aprót adsz is neki.
Ez az érme egyik oldala, az ismertebb.

Ez pedig a másik
Ami nálunk nem hétköznapi

A norvégok szipognak, nem kicsit. Ez a szokásuk télen igazán izgalmas. Szintén a "testváladékok" témához kapcsolódik a köpködés művészi szintre emelése. Ha egy csula a cipődtől pár centire landol, ne lepődj meg, nem verekedni hívnak, így sikerült; felnézel és mosolyogsz. Szintén nem különlegesség, ha egy dekoratív csaj csinálja ugyan ezt, orrpiszkálással kombinálva. Illetve a puki-böfi sem akkora tabu, mint otthon. A péntek-szombat esti bulik pedig nemtől függetlenül fokozzák az utcán vizeléseknek, kuka- és lebetonozott biciklitárolók borogatásának és a lelakatolatlan bringák "bérbe vételének" a számát. A "party-kultúrához" még érdekes megemlíteni, hogy a bulik zárásakor annyi rendőrautó és begyűjtőkocsi van az utcákon, mint otthon március 15.-én, egy hétvége alatt pedig 15-20 embert is bevisznek testi sértés vádjával.

Neked hol van a bal oldal? -és a többi hülye kérdés

Gyakori közhely az amerikaiakat lehülyézni, csak, mert páran keverik Ausztráliát Franciaországgal, és Britney Spears sem tudta, hogy hol van Magyarország. De ezek ugye ronda általánosítások, íme viszont 1-2 konkrét hozzám intézett kérdés, idézem:

-Beszélgetés közbeni érdeklődés: "És, ti muszlimok vagytok?"
-1-2 új gyakorlati dolog tanulása közben, ahol fontos volt a 'bal' és a 'jobb' irányok ismerete: "Neked hol van a bal oldal? Úgy értem, te is balról jobbra írsz, vagy fordítva?"
-Ahogy beállt a tél, a főtéren csináltak egy koripályát a gyerekeknek. Miután megjegyeztem a főnökömnek, hogy "tök jó, most láttam csak, hogy van egy jégpálya a főtéren", ő megkérdezte: "Igen. Miért, még nem láttál ilyet?"

Ez nem éppen ide vág, de vicces volt. Egy munkatársam nyaralt valahol külföldön, ahol miután kiderült, hogy norvég, ezzel fogadták: "És, tényleg van jegesmedvétek a kertben?" válasz: "PERSZE! Hisz itt mindenkinek van!" :)

Összegezve

Norvégia gazdag ország, és ennyi. Ehhez talán automatikusan kapcsolunk olyan dolgokat, mint kultúra, tájékozottság, illem. Pedig... És a kerítés valóban nincs kolbászból; az ingatlan és gépjármű árak arányaiban talán drágábbak, mint otthon, egy házat ugyan úgy hitelre vagy hosszas hosszas spórolás után lehet csak megvenni.

A negatív blokk tökéletes lezárásaként pedig a hétvége eseménye: tegnap összejöttünk néhányan focizás célzattal egy fedett, műfüves pályán. A 15-20. perc körül egy pancser lépésnél a jobb -tavaly tavasszal mászás közben már táppénzre küldött- bokám nem halk reccsenéssel jelezte, hogy itt a játék vége. Így azóta béna bicegéssel, kenegetéssel, fáslizással, ill. ezek kombinációjával pótolom a mozgást.

Azért kár, hogy ez egy negatív blokk volt. Így nem írhattam le, hogy pár napja láttam az északi fényt, és lett sítúra cuccom is, 0 azaz nulla koronából. Na majd legközelebb:)

Bymarka -képekben

...


tipikus házikó trad fakapuval


az égig érő fenyők


de ez tényleg egy tó, majd lefotózom nyáron is


a napi cél


túrasí paradicsom


Bymarka-i táj, jobbra fent a már ismerős Grakallen


a közel jövő céljai


nyáron forrás... most egy sima kőtömb


lú


a Lian partja


a Haukvatnet tó (a tó-jelleg nem annyira adja ki magát)


a megfagyott város

Három szalámis kenyér, banán és egy kávé; ezekkel feltankolva a Bymarka-i Természetvédelmi Körzet felé vettem az irányt új élményekre és 1-2 fotótémára vadászva. Szél nincs, a Nap süt, stabil -20. Ideális. Úticélnak a Skjellbreia nevű tavacska lett kinézve.

A városból percek alatt kiérve már egy ritkábban lakott részen is vagyok. Kifelé haladva egyre dominánsabb az erdő és már csak 1-2 belakott utca marad. Bymarka-ba érve lesimított dózerút (hogy ne a fél m-es porhóban kotorj), számos turista ösvény, túra sízők és túrázók, kutyasétáltatók, néhány lovagló és pár út menti rendezett kis fa házikó fogad.
És csend.

Vissza vissza...

BÚÉK 2010: Attila, Zsófi, Sanyi, jómagam

...vissza jöttünk. A norwegian légi társaság hétfőn secc perc alatt visszarepített minket a hó, a fagy és a sötétség országába.

-20 fok, betegszabi

Az idei évad záró rituálé; 29.: Tankcsapda koncert, 30.: elő-Szilveszter, 31.: Szilveszter idén végül torok gyulladással végződött. De még mindig jobb, mint 2 éve ugyan ezért a felfázás. A 2006-os gyomor fertőzéshez képest pedig móka, s kacagás volt a 39.5-40 fokos láz.

Lényeg, hogy tekintve a stabil -20 fokos hideget, indokolttá vált kivenni egy beteg szabadságot (a bringázás lehet nem tett volna jót).
Ami itt így működik: 1/4-ed évente szabadon felhasználhatsz 3 azaz három napot fizetett beteg szabadság címen. Nem kell doki, nem kell magyarázkodni, betelefonálsz, hogy beteg vagy és maradhatsz otthon gyógyulni. Vagy, ha norvég vagy: betelefonálsz, hogy beteg vagy, és maradsz otthon pocolni, elmész kirándulni a gyerekkel vagy éppen Sex és New York maratont nézel. Mert természetesen a tapasztaltabbak a BETEGSZABADSÁGot 3 havonta kivehető bónuszként használják fel, ha betegek, ha nem. A munka vállalók imádják, az utóbbi években velem is most fordult először elő, hogy úgy kúráltam ki magam, ahogy a doki mindig mondta: sok meleg folyadék stb. stb. A munka adók meg persze rühellik, a statisztikák szerint is elég betegeskedő ez a norvég nép, node, ha fizetik neki... Svédországban pár éve eltörölték ezt a kánaánt, már csak a betegszabi első napját fizeti a munka adó. ÉS LÁM, a svédek hirtelen meggyógyultak, a mulasztott óraszámok épp' az 1/3-ukra estek vissza (ez szerintem puszta véletlen).

Újdonságok

A tengernyi szabadidőben volt időm agyalni olyan mélyen filozofikus dolgokon, mint 'hogyan jó élni' ill. 'hogyan nem'. Biztosan senki nem gondolná, de a végeredmény: unalom=rossz, monotonitás=rossz, szürke hétköznapok=rossz. Ellenben: újdonságok=jó, változatosság=jó, nyitottság=jó. Így 2010-től tudatosan ezek fényében irányítom majd a kis életem.
Már át is költöztem egy másik házba, összejöttem egy japán nővel, vettem egy kocsit hitelre és leborotváltam a fejem.

Najó nem, apróságokra kell gondolni. Kicsit átrendeztem a szobám, ne legyen minden, mindig ugyan-ott (jó, 4 hónap alatt annyira még nem untam meg, de valamikor el kell kezdeni). Pít rá is világított, hogy így legalább kitakarítok olyan helyeket is, amiket amúgy nem. Az új fog orvos tanácsára pedig fogkrémet váltottam, amit más technikával is használok, bizony ám. Mostantól több időt töltök olvasással, és a mászókönyvek monopol-hatalmát megtörve új témák felé is kacsintgatok, mint a fotózás vagy Jack London elbeszélései. És a napokban remélhetőleg kezembe kerül a várva várt mászóbérlet is. Apróságok ezek, de megbontják a napi monotonitást. (amikről más nagyöregekhez képest még talán semmit nem tudok). Tényleg.

Szemmel látható apró újdonságok a jobb felső sarokban lévő két kis modul, egy időjárás jelentő és egy másik, ami a Nap és a Hold kelési és nyugvási idejét mutatja. Meg hát ott van az a "nap vicce" is már egy ideje, de én talán ma röhögtem rajta először.

(A világ legrövidebb sport-könyvei:
- David Beckham: A szerénységről
- Sebők Vilmos: Káromkodás nélkül a sportpályán
- Lothar Mattheus: Hogyan vezettem a magyar válogatottat a VB döntőig?
- Kispest-Honvéd: Befektetőim története
- Kovács Kokó István: Műsorvezetői sikereim
- Erdei Zsolt és Kovács Kokó István: Komoly, felkészült ellenfeleink
- Knézy Jenő: Tárgyilagosság mindenáron
- Martina Navratilova: Kalandjaim férfiakkal
- Palik László: A nyugodt, tárgyilagos közvetítés
- Michael Jordan: Én és a golf
- Stadler József: A tartós siker titkai
- Baumgartner Zsolt: Forma 1-es karrierem
- Diego Maradona: Hogyan maradj tiszta
- Michael Schumaher: Rossz kocsijaim)

Az elfoglalt fürdőszoba

napfelkelte reggel 10-kor (készítette: Isztvan)


akkor kezdhetünk is asztalon táncolni

Ilyen ez az együtt lakás, valaki beelőzött a zuhanyzóban.... No de a holt idő kiválóan alkalmas egy kis pötyögésre.


A karácsonyi hajtást nem így képzeltem el, Píttel lihegés nélkül megcsináltunk mindent határidőre, 16:30-kor rendre le is raktuk a lantot. De ezek céges titkok, szóval pszt :)
16:30 utánra viszont új hobbyt találtunk: ez bizony a sakk. Kültéri elfoglaltság most szóba sem jöhet, az idő annyira fantasztikus, így inkább egymás elméjét tornáztatjuk, sör téttel. Jelenleg a sötét oldal vezet 6:3-ra, buktam is egy korsóval. Továbbá rákaptunk a füstölt lazacra is, ami most kb. 1200 ft/kg, így viszonylag gyakran szerepel az étlapon:) (nyersen vajas kenyérrel, kevés mustárral; enyhén sütve tésztával és salátával).

Julebord

Karácsonyi céges buli, elég nagy hagyománya van -állítólag. December 4.-én egy másik laborral karöltve vacsoráztunk ettünk, ittunk, mulattunk. Svédasztalos vacsora, mi szem-szájnak ingere. De főleg a szemnek, mert minden kedves magyarázás ellenére a fene tudta, hogy a 20. hal miben más az eddigiektől:) Így történhetett meg, hogy tányéromra került az a bizonyos surströmming is, amiről nemrég az index.hu is csinált egy kedves kis bemutató videót.

Az persze gyanús lehetett volna, hogy sorban haladva a megpakolt, félig már kifosztott asztal kínálatán, szinte csak egyetlen tál volt teljesen tele... de végül mégis bedőltem és gyanútlanul több kanállal is szedtem. A felismerés elég vicces volt; a hal egy fűszeres mártásban volt tálalva, ezért nem kapcsoltam elsőre, mit is eszek. Megkérdeztem a főnököt, kicsit vigyorgott, és elmesélte, hogy is van ez az erjesztés dolog... aztán összevigyorgott egy munka társunkkal, amolyan "nézd, szedett a büdös halból" fejjel, ekkor kapcsoltam csak, mibe kezdtem. Mártással egyébként teljesen rendben volt... függő azért nem lettem.
A lakomát az ital jegyek lefogyasztása, némi utóbuli és hosszas beszélgetés követte, érdekes dolog volt megismerni a munka társak többi oldalát.

Ú ez tényleg forog

A fenti képen lévő tévétorony tetejében egy két szintes étterem van, amely felső szintjének alapzata folyamatosan forog. Tök jó:) A napokban meg is látogattuk a helyet Mónival (minden kikerülésem első segítőjével) , egy barátnőjével Klaudiával, és egy Pít becenevű sráccal (aki azt hiszi, hogy jobban sakkozik nálam). A kilátás pazar volt még sötétben is, és ugye folyamatosan forogtunk (kb.1 óra/kör). És volt akkora mázlink is, hogy hétfő lévén választhattunk pizza menüt 100 NOKért, azaz korlátlan pizza és saláta fogyasztásban volt részünk. Ha kérsz mész és veszel, csak érdemes átgondolni, hogy merre indulsz, mert az épület közepe ahol a pult is van, nem forog, csak a széle, ahol ülsz. Így tippelni kell, épp merre járhat a bár :)

És már nagyon hideg van?

Hangzik el sokszor a kérdés, de erre egészen a mai reggelig nem lehetett egyértelműen igent mondani. Jó jó, izzadni sem izzadtunk, de nagyon még nem mentünk 0 fok alá. Így sajnos a csapadék mind eddig eső volt. Talán így történhetett, hogy MA REGGEL MEGFAGYOTT A BICIKLIM... Tegnap ráesett az eső, ami reggelre rondán megfagyott. Nem kicsit, nagyon. Úgy a fékpofák és a fékkarok, mint az első és hátsó váltók váltókarostól, de maga a lakat zárja is teljesen befagyott, így még a kulcsot sem tudtam beledugni. Ütögetés... semmi. Rugdosás... semmi. A forró víznek megadta magát, lelakatoltam, elindultam. Én naiv, mert naná, hogy maguk a bowdenek is be voltak jegesedve, így fokozat váltásra csak gondolni sem lehetett, a hátsó fék folyamatosan, az első szaggatva fékezett, ha akartam, hogy fékezzen, ha nem. Az csak hab volt a tortán, hogy természetesen a munkába tekerés közben a forró víz lassan hideg víz, majd újra jég lett, így a lelakatoláshoz is előbb fel kellett szaladni a laborba egy újabb adag forróvízért, kiolvasztani a lakatot... majd a nap végén ugyan ez a szisztéma újra. Sebaj, majd most éjszaka kiolvad :)

És most nyomás zuhanyozni.

Az előző részek tartalmából -vegyesblokk

reggel 10:24


sült csirke és forró tea, majd szólni kéne a tulajnak, hogy valami nem stimmel a szigeteléssel :)


a képen elrejtettünk egy nem norvég állampolgárt


mintha nem is -2 fok lenne


becsomagolva megy majd a fa alá


pontosan ezért harmadlagos, hogy fogsz-e valamit vagy nem

Haladjunk idő rendileg: Fjordos pecázás

A várostól kb. 10 km-re lógattuk be a csalijainkat Gábor cimborámmal. Az idő ködös, kellemesen (oké, kicsit már kellemetlenül) hűvös, pár napsugár erőlködik a felhőkön átjönni. Ilyen időben valósággal zabálnak a halak, ezt mindenki tudja... most sem történt másként, egymást váltva fogtuk ki a hatalmasabbnál hatalmasabb tengeri lazacokat ;) Gyakorlatilag szemben voltunk a fjord "kijáratával" láttunk is két kisebb, arra tévedt cetet (később kiderítem, mik is lehettek), de sajnos nem sikerült lefotózni őket.

Na jó, igazából halat végül nem sikerült fogni, de maga a csend, a látvány, az oda és visszaút sok új látnivalója miatt nagy kár lett volna kihagyni.

Kutyavásár Budán

Nem vitás, ez az volt. A fretex-et már ugye bemutattam, véletlen megint arra jártam, egy régi-új barátommal, akinek a neve egyelőre legyen titok. Ez a jó barát figyelt fel a cipős polcon árválkodó csodára, egy Nike SPD (spéci, hozzá való pedálhoz rögzíthető-oldható bringás cipő) cipőre. "Á biztos kicsi" -nem, tökéletes. "Á, biztos rossz rajta valami" -eddig még nem vettük észre. Csak hát az árát kérték meg nagyon... a kb. 25.000 Ft-os topánkát 99 NOK-ért (kb. 3000 Ft) kellett megvennem. VUHHHÚ :)

És elérkeztünk a felpezsdült jelenhez

Már biztosan mindenkinek fúrja az oldalát, ki lehet az eddig titokban tartott pajtás. Nem borzolom hát tovább az idegeket: bizony, nem mást, mint Pít barátomat köszönthetjük sok szeretettel. A labort bővítendő egy új munka társsal gyarapodtunk, így 27.-én már a 2 lépcsős welcome party első lépcsőjére küzdöttük fel magunkat Istvánnal, aranyos norvégsággal mondva Issztvannal. Ez oly annyira sikeres volt, hogy másnap rögtön meg is ismételtük, bevezettük magunkat a trondheim-i éjszakába, már már neki is láttunk arcon pörögni a Crash-ben, de akkor eljött a bűvös hajnali 2, ami Norvégiában minden buli végét jelenti.

Vissza a természetbe

panoráma

Trondheim fentről

csak legyen már rólam is egy

a Baklidammen fentről

ma is lemegy

a Grakallen teteje az óriások golflabdáival

hogy ne tévedjen el a magam fajta

a Baklidammen partán, felette a cél(ocska)

ez bizony jég...

a Theisendammen partján

Hétvége, napsütés, hideg. Nem nagyon, rétegesen öltözve épp jó. Minden adott hát egy kisebb biciklis-gyalogos kiránduláshoz. Az úti cél egy kisebb dombocska, a Grakallen (552 m) volt 1-2 kisebb tavat útba ejtve. A város eleve nem nagy, én pedig, bár nem a legszélén, de egy külsőbb kertvárosi részben lakok, így nem kell órákat buszoznom, vonatoznom stb. hogy a természetben legyek. Így 25-30 perc (felfelé) tekerés után már a Thiesendammen tó partján fotózhattam.

Továbbhaladva nyugat felé a "szomszéd" tó, a Baklidammen percek alatt elérhető (kb. 15). Mind két tó duzzasztva van, a Baklidammen gátján át is tekertem. Vicces, hogy jobbra nézve víztükröt, balra pedig 30-35 m-es szakadékot látsz. A gátak már csak ilyenek :)

Kis bámészkodás után a ""csúcs"" felé vettem az irányt, szorgosan tekertem felfelé, de, amikor egy előttem futót hosszas üldözés után sem tudtam megelőzni, úgy gondoltam, hogy ez már mégis csak ciki, a bringát letettem és gyalog mentem tovább. Sűrű fenyőerdő, a levegőt harapni lehet, mint a Milka reklámban, az ösvény kicsit latyakos, 1 hete még 15-20 cm-es hó volt.

Másfél, két óra után értem fel... a kilátás leírhatatlan, talán a vártnál is szebb egy kicsit. A dombtetőn meteorológiai állomás és bazi nagy szél, ami el is vette a kedvem attól, hogy még órákig nézelődjek. Fotók hada, álszerény pózolás az önkioldónak és nyomás le. Egy lentebb lévő túristaház szélvédettebb padján még tartottam egy kisebb pipa-bámészkodásasemmibe szünetet, lementem a biciklihez, kigurultam a fő útra, és, a feljövethez képest félelmetesen hamar, kb. 20 perc múlva már otthon is voltam és öntöttem magamba a meleg teát.